Anyukám kezd olyan lenni, mint egy nagymama?

Anyu 48 éves, de már most kezd elnagymamásodni. Ez alatt azt értem, hogy állandóan panaszkodik, hogy ő már öreg ahhoz, hogy fent maradjon 11-ig filmet nézni hétvégén, fáj mindene, a háta a csuklója, lépcsőn már csak erősen kapaszkodva tud lemenni, mert fáj a bokája, a háta is fáj.

Már céltudatosan ezeket a nagymamás ruhákat hordja, ezeket a csúnya egybe ruhák, meg ilyen leselejtezett cuccokat hord (pedig bőven lenne pénzünk új ruhára, nagyon jó módú családban élünk), már csak ilyen klumpa papucsokat hord, mert nem tud lehajolni.

Alig vezet már, mert már “nem lát”, van, hogy nekem kell elvinnem bevásárolni, pedig még csak 2 hónapja van jogsim.

Már beállt nála ez az erősen családcentrikus nagymama viselkedés is, a napja abból áll, hogy felkel, felöltözik, és főz. Ebédet is és vacsorát. Állása nincs, sosem volt, egész életünkben apukám tartott el minket, de szerencsére keres annyira jól (bankárként), hogy nem is volt rá sosem szükség. Szóval még csak mem is mondhatja azt, hogy belefáradt a munkába.

Mindig próbálok neki programot szervezni, elmennék vele sétálni, vagy edzeni, hogy legalább valamit mozogjon, mert borzalmas a testi állapota, de mindig jön a kifogás, hogy az ő teste már nem bírja (fáj ez meg az). Barátnői még vannak, de nagyon ritkán találkoznak, néha átmennek egymáshoz egy kávéra vagy sütizésre, és ennyi.

Nagyon aggasztó, és félek, ha így megy tovább akkor már lehet a következő 10 éven odáig romolhatna áz állapota, hogy meg is halhatna. Komolyan mondom, a 77 éves nagymamám jobb állapotban van, biciklizik, sétál, jár úszni, kártyázik a barátnőivel.

Már ő is megjegyezte, hogy anyu csinálhatna valamit, mert ez nem állapot.

17/f