A kérdés inkább azoknak szól, akik nem szeretnének gyereket: ilyen esetben mégis vállalnátok?
A kérdés elméleti:
Tegyük fel,nem szeretnétek saját gyereket,de a jelenlegi párokat nagyon szeretitek.
Fiatalok, középkorúak vagytok, tehát akár férfi akár nő vagy,a gyermeknemzés nem ütközik akadályba. Egyéb szervek is jól működnek..
És itt jön a kérdés: ha feltételezzük, hogy a párotok rövidesen meg fog halni (nem betegségre gondolok,aminél problémaba ütközne a projekt, vagy a gyerek későbbi élete,hanem mondjuk meseszerű okokból tudjátok, hogy életetek szerelme és értelme hamarosan elmegy tőletek (baleset, váratlan halál stb..),
akkor ezesetben mégis vállalnal gyereket?
A válaszokban nem arra lennék kíváncsi, mi az ideális családkèp,vagy miért nehéz egyedülállòkènt felnevelni valakit,hanem arra, hogy
Azok az emberek,akik soha se tényleg soha még csak gyerek témáról sem akarnak hallani, egy ilyen helyzetben mégis szeretnének-e?
Mert az egy örökség lesz az elvesztett szerettünktől?
Esetleg a leendő gyerekben Őt látná viszont s így könnyebb lesz elengedni?
Jöhet akármilyen válasz, rossz megoldás nincs.
(ui Én is utód nélküli életet szánok magamnak, de a minap épp ezen gondolkodtam, hogy egy ilyen helyzetben meggondolnám-e magam, hogy 29 évnyi "nekemnemkellgyerek páromelègènőtszeretem" véleményt meg lehet-e változtatni?
Vagy másként is fel lehet tenni a kérdést,ha nem akarjuk tulbonyolitani:
Aki soha nem akar(t) gyereket, de a párja hirtelen, fiatalon meghalna, bánná ezt a döntést?
válasza:
válasza: válasza:Nem!
Amugy sem szeretnék gyereket de:
Nekem meg jobban fájna ha a párom látnám csak benne. Na meg bűntudatom is lenne, hogy csak a párom miatt vállaltam be egy gyereket és csak a hiányát akartam pótolni a gyerekkel. Meg az is ott van, hogy egyedulallokent meg nehezebb lenne a gyerekneveles. Lehet van aki ezt tenné, de számomra logikátlan az egész.
válasza:Megértettem a kérdés elméleti mivoltának jellegét.
A válaszom: nem!
A páromat ez nem tartaná az élők sorában, a gyereknek is rossz lenne egy ilyen tudatban nevelkedni, nekem is rossz lenne ilyen tudatban felnevelni, szóval egy totál felesleges gúzsbakötés lenne, értelmetlenül.
válasza:Nem teheti ezt meg egy kisgyerekkel senki.
Egy gyerek soha nem tölthet be semmilyen hiányt, mert az olyan teher neki, ami garantáltan nem vezet semmi jóra. Láthatjuk ennek a következményeit magunk körül, nem kell, hogy ennyire súlyos legyen a helyzet, mint a kérdésben. Rossz a házasságom? Egyedül érzem magam? Gyereket szülök, majd az szeret. Aztán jönnek a játszmák meg az el nem engedés, mérgező szülő-gyerek kapcsolat, csimpaszkodás a harminc- meg negyvenéves gyerekbe. "Majd ő rám nyitja az ajtót". Ha valaki őszintén szereti a gyerekét, nem teheti ezt vele. A fent leírt esetben pedig a gyerek egyértelműen nem önmagáért érkezne, hanem egy óriási hiány betöltésére. Garantált a lelki sérülés.
válasza:Dehogy is vállalnám!
Ha meghal a párom, elég nekem a gyásszal megküzdenem, nemhogy még utána egy nem kívánt gyereket is felneveljek!
Ez duplán rossz!!!
Nem tolok ki önmagammal sem, sem pedig a gyerekkel!
válasza:Sokat gondolkodtam a kérdéseden, de nem tudom, mit csinálnék. Most azt mondom, hogy inkább nem, de ha ilyen helyzetbe kerülnék... passz.
Amilyen szép, olyan fájdalmas dolog lenne.
Lehet, hogy enyhítené a gyászt, de lehet, hogy megnehezítené És az is kérdés, hogy a gyerekemnek milyen lenne az apja nélkül felnőni.
nehéz ügy, na. De jó kérdés egyébként.
válasza:Egész biztosan nem vállalnék gyereket.
Egyrészt a gyerek nem azonos az elveszett társsal, másrészt borzalmas dolog egy ilyen terhet a gyerek nyakába akasztani egy életre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!