Akiknek rossz volt a gyerekkora nem félt attól, hogy majd ő is rossz szülő lesz?

Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni, de: a negatív példa is példa, nem?

Nekem mindenki ezt mondta. Kaptam egy példát, amit semmilyen formában se szabad követnem.

Aggodalmaidra visszatérve...valaki való szülőnek, és valaki nem. Ha nem érzed magadat képesnek a gyereknevelésre, akkor ne vállalj gyereket.

Ha a semmire szülsz gyereket, csak a gyerekkel tolsz ki értelmetlenül.

Gyakran azon kapom magam, hogy amikor a párommal vitatkozok valamin (apróságok, hétköznapi dolgokon), hogy úgy beszélek vele,mint anno anyám velem.

Ugyanaz a hang, ugyanaz a stílus, ugyanaz a tekintet.

Ezt párom mondta, s azt hittem elsirom magam.

Ha valakire, hát anyamra nem akarok hasonlítani.

És szép és jó, hogy a szülő miatt fogja majd az ember jobban nevelni a gyerekét,de az ilyen rejtett viselkedésformák miatt,amiket elítélünk,de néha önkéntelenül is előjön, mert belénk ivodott, azt nem tudjuk kivédeni.

Nekem ugyanaz volt amit leírtál. Plusz a testvérem verekedett, mindig tőle kellett rettegni. Anyám felnőtt korában is tartotta, ő volt a kedvenc, én le voltam ...-va.

Anyám sokat játkált diszkóba, ivott. Sokszor volt általános suliban hogy a nagyobbaktól visszahallottam miket művelt anyám a diszkóban a hétvégén. Nyomult a fiatal pasikra meg ilyenek...

Lényeg, hogy nekem is sz4r szüleim voltak. Apám jelen se volt soha.

Nekem nem lesz gyerekem.

Szeretnék a saját életemre koncentrálni és ami kimaradt azt bepótolni.

A lelki problémáimat, sérelmeimet elfelejteni és normális lenni.

"És szép és jó, hogy a szülő miatt fogja majd az ember jobban nevelni a gyerekét,de az ilyen rejtett viselkedésformák miatt,amiket elítélünk,de néha önkéntelenül is előjön, mert belénk ivodott, azt nem tudjuk kivédeni."

Már bocs, de kellő önfejlesztéssel igenis tudjuk ezeket tudatosítani és ki tudjuk ezeket védeni, csak ez egy hosszú és nehéz folyamat, amibe nem mindenki hajlandó belefektetni a megfelelő időt, energiát.