Szoktatok még a mamátokra, papátokra gondolni, vagy sírni miattuk?

Papám 2 éve hunyt el. Minden nap gondolok rá. Most hogy felvettek egyetemre pláne sokat gondolok rá mert tudom hogy nagyon büszke lenne rám.

Igen. A rantottarol mindig a papám jut eszembe: kicsi voltam amikor egyszer ő vigyázott rám és úgy döntöttünk, vacsorára rántottat csinálunk anyunak. Párszor újra kellett sütni, mert mindig megettuk, ami elkészült. Az élesztő pedig a nagyanyám: először akartam kelt tésztát sütni és elakadtam a "futtassuk fel az élesztőt" szövegnel. Felhivtam, hogy mi ez, kiabáljak az elesztonek, hogy fusson? Utána sokszor mondta, "kiabálj az elesztonek". De ha cinket látok, az mindig őt jelenti. Ha pedig ketten vannak, az a papa és a mama együtt. 😊 Néha "követnek", amikor megyek valahova, olyankor kb biztos, hogy elsőre magam, pedig majd' 50 vagyok már...

Bár nekem még nem haltak meg, de ha rágongolok, hogy meg fognak, akkor sírni tudnék.

Majdnem 20 éve már nem élnek, de a mai napig rendszeresen eszembe jutnak, ilyenkor szomorú is leszek, és időnként sírok is. De nemcsak én, unokatesók, szülők is. Mindig hiányozni fognak.

Dédim sírjánál rendszeresen sírok, ő volt a legnormálisabb rokon, nagyon szeretett minket. A papám halála miatt annyira nem szoktam sírni.

Nagypapám 20 éve halt meg. Mostanában nagyon gyakran eszembe jut, mert a családfát kutatom és olyan dolgokra bukkantam, amiről tudom, hogy őt nagyon meglepte volna és nagyon-nagyon örült volna neki. Ilyenkor mindig elkap a sírás. Nagyon szerettem, nagyon jó ember volt.

Nem vagyok túl öreg, harmincas éveim közepe. Se szülő se nagyszülő. Pontosabban fater van de azt hagyjuk.... Sokat gondoltam a nagyira, amíg anyum élt. Most viszont már az ő hiánya szó szerint elviselhetetlen. Minden nap rengeteget gondolok rá, kegyetlen módon vette el tőlem a sors. Habár nem hiszek benne, jó lenne hamarosan újra viszont látni egymást. De ez csak ábránd.

Már rég meghaltak,de még mindig gondolok rájuk.

Nagymamám most nyáron halt meg hirtelen, a többi nagyszülőm korábban, nagypapáimat nem ismertem. Gondolok rájuk gyakran, sírni nem szoktam már.