Rossz ember vagyok amiért így gondolkozom a nagymamámról?
Szóval elég közeli a viszonyunk, anyukám halála után ő főz nekünk (bátyám, apum és én). Heti 3x megyünk hozzá, és tudni kell, hogy ez a dolog neki nem "feladat", inkább mondhatni az élete értelmének, hogy úgymond gondoskodik rólunk. Az egészsége korához képest jónak mondható, ha otthon van és szedi a gyógyszereit akkor semmi baja.
Régebben sokat aludtam ott, mikor még stabilabb volt az állapota és takaritani járt, mentem vele, boldogan keltem hajnali fél négykor emiatt, valamint örönmel lestem a tanácsait hogy hogyan kell bevásárolni, spórolni, stb. A szeretetét sokszor étellel fejezte ki, ez hozzájárult az elhizásomhoz (12 évesen 83 kg voltam), de ez most mellékszál, összefoglalva nagyon jól ereztem magam vele.
A LÉNYEG, hogy pár éve elkattant bennem valami, és ez a határtalan, feltétel nélküli imádatom megtört. Én nagyon félek az idő múlásától (most mindegy milyen gyerekkori dolgok miatt, de ugy éreztem elvették az időm), és nagymamám annak a megtestesítője amitől rettegek hogy azzá válok.
Konkrétan nincs élete. Ha mi nem megyünk hozzá akkor tévézik vagy takarít, nagyon ritkán a szomszédokkal beszélget. Bevásárol, ahol az a legnagyobb öröme hogy "40 forintot spóroltam". Ha mi megyünk hozzá, akkor is csak ezekről a dolgokról képes beszélni, vagy a régi emlékekről. Ami egy dolog hogy unalmas, de nagyon elszomorít és lehangol, hogy így él, miközben tudom hogy nem érzi jól magát. Nem szereti hogy egyedül van, vágyik egy társra, barátokra, olyan "életszagú" kalandokra mint fiatalon. És az a zavaró benne, hogy meg is tehetné. Elmehetne pszichológushoz hogy feldolgozza a traumáit, meg tudnám ismertetni a közösségi oldal lehetőségeivel hogy kapcsolatot teremtsen hozzá hasonlókkal, és ezt mondtam is neki. De erre mindig valami olcsó kifogással jön, hogy "ehh minek ide valaki, Erzsikének is iszik at ura, az kell már csak hogy nekem is összehányja valaki az ágyam". Minden idős ember ilyen??
En eleve nem szeretem az olyan embereket, akik nem képesek változtatni, ha van valami bajuk, és az ebből származó frusztráciot másokra vetíti (például, mivel az élete ingerszegény, elkezd velünk veszekedni a semmin, meg hasonlók). De mi van ha ez az ember egy szerettem, akivel elég gyakran találkozom? Nagyon lehuz lelkileg, hogy egy (már bocsánat) "saját mocskában fetrengőn" nem tudok segiteni, holott a szivem szakad meg érte. Ami rosszabb, hogy apukám ahogy öregszik, ő is elkezdett hasonlóan viselkedni.
Mit tudok tenni? Rossz ember lennék, amiért nem erzem jól magam ha vele vagyok?:(
20N
válasza:Tudod én is 20 vagyok, làny, de mégsem vagyok képes így beszélni az idősebb rokonokról, pedig 100x rosszabb dolgaik vannak, mint a te nagyidnak.
Kicsit több empátia is lehetne benned, pl ha látod és felfogod, hogy magányos, lehetnél neki te a társasága.
Megmutathatnál neki pár dolgot, csak, mint érdekességet. Mondjuk könyveket, interneten helyeket, érdekes műsorokat. Ettől az ő világa is színesedik.
Mert elmondjam a tutit? Az ember megöregszik, megszokja a saját rendszerét és kialakul egy erős konfortérzet. Főleg az előző generációnak. És képzeld ilyenkor ezt sokan félnek megtörni, ami természetes. Ekkor kéne egy empatikus, megértő ember, aki lassan és türelmesen bevezeti mindezekbe. Bár, ahogy elnézem, ez nem te leszel.
válasza:"Konkrétan nincs élete. "
Aztán arra nem gondoltál, hogy ez azért alakult így, mert életének nagy részét azzal töltötte, hogy szép csillogóra nyalta a családja *eggét? Főzött, mosott, takarított, dolgozott aztán valahogy emellett nem maradt ideje Facebook-ozni meg haverkodni?
Nagyobb szerepet játszottatok Ti abban, hogy ez így alakult mint ő a te elhízásodban. Most meg neki lenne szüksége rátok de az már teher.
Ismerem ezt, mert az ény anyum is ilyen. Egész életét arra tette fel, hogy a családjának jobb legyen és magára semmi ideje nem maradt. Nyugdíjasan kellett megtanulnia magával is foglalkozni. És ehhez kell neki segítség mert semmi tapasztalata nincs benne. Meg kell neki mutatni az internetet, a telefon használatát. Meg kell neki mutatni dolgokat amik esetleg érdekelhetik, hogy tudjon választani valamit amivel szeret foglalkozni. Kézen kell fogni és elvinni kirándulni, nyaralni. Meg kell neki mutatni a világot, ha szeretné, mert az életéből szintem minden kimaradt. És miattatok/miattunk maradt ki. Ez a mi felelősségünk, hogy boldog öregkoruk lehessen ahogy ők biztosították nekünk a boldog gyerekkort.
válasza: válasza:"Akkor hogyan segitsek neki?"
nem lehetőséget kell kínálni neki, hanem kézen fogni és elvinni étterembe. Aztán ebéd után kiviszitek kocsival valahova sétálni vagy körülnézni. Ami új, szép de nem megterhelő neki. Össze lehet kötni szülinappal, névnappal, nőnappal, anyák napjával és már meg is van az ok.
válasza: válasza:csak értsd meg, hallgasd meg, legyél néha vele... megszakadt benne már az élet dallama
Weöres Sándor: Öregek - ezt a versét Weöres nagyon fiatalon írta, Kodály később megzenésítette - segítség a megértéshez:
válasza:én is tizessel több vagyok, és nekem is elmondja ezeket, és ez az öröme, most már ez se, mert apám nője beette magát oda és ki van tiltva a konyhából. Már tényleg semmi öröme, a 40 forintban sem.
És nem érdekel, hányszor mondja el ugyanazt, imádom, hogy csacsog nekem, a régi élményeiről is, mert jó hallgatni, mi volt, mikor kislány volt, mert nem éltem akkor, hogy tudjam.
Az ilyenen, amin te vagy tinikorban kell átesni max, ez így már elég durva, és tényleg érzéketlen. de talán pár év múlva tényleg felnősz rendesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!