Húszéves unokát jogos / szokásos így kezelni, vagy csak én vagyok túlérzékeny?

Olyanokra gondolok, mint lepisszegni, ha az idősebb felnőtt egy barátjával beszél telefonon, rászólni, hogy ne menjen át az úton, csak ha megengedik már, hogy mehet, engedélyhez kötni, hogy valahová elmehessen...

Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak túlreagálom, de nagyon rosszul esett, hogy megosztottam a nagyimmal, hogy tervezek elkezdeni bokszolni, csak még a helykereséssel bajba vagyok, mert másik városba kellene átmenni, és amikor vége az edzésnek, már nem jön busz, ő meg afféle fura fellengzős / nagyvonalú stílusban odavetette, hogy "elengednélek, de ha nem jön busz, akkor rossz ötlet." Mintha természetesnek venné, hogy csak az engedélyével lenne ez lehetséges, hogy elmenjek valahová, mintha ötéves lennék.

Mielőtt félreértés esne, nem az zavart, hogy megosztotta a véleményét, miszerint rossz opció egy olyan időpont, ami ütközik a buszmenetrenddel. Hanem az, hogy úgy nézett ki, mintha az ő áldásától függetlenül nem dönthetnék a témában, mintha kiskorú lennék még, és ő rendelkezne felettem.

Elég hullámzó a kapcsolatunk, ezért is esett rosszul, hogy nyitnék felé, erre csípőből így reagál, de ha ez a normális, akkor elengedem.