Mamám már eléggé demens, de nem megy dokihoz?

Mindenképp vegyétek rá, az orvosra.

Ha amúgy is feledékeny, foglaljatok neki időpontot dokihoz, aztán vigyétek el, mondván, hogy elfelejtette, hogy időpontja van.

Kérdező, te semmit se értesz!

Ill. a többes számból ítélve ("100-szor elmondtuk már neki") a családtagjaid sem!

Nagymamádat pont a betegsége akadályozza meg abban, hogy orvoshoz forduljon!

Ne küldjétek, hanem egy adott napon ti kísérjétek el orvoshoz. Vizsgálja meg az orvos, aztán kint ültessétek le (tehát ne egy kísérő legyen, hanem minimum kettő), és egy családtag még maradjon bent az orvosnál és nagymamád jelenléte nélkül mondja el ezeket a dolgokat az orvosnak. És kérdezze meg, mi ez a betegség, mit tegyetek, mi a várható lefolyása, és hogyan készüljetek föl állapota rosszabbodására. Ui. ezt a folyamatot megállítani és visszafordítani nem lehet, csak lassítani.

Az etetéshez orvostól kéne étvágygerjesztőt kérni. Az itatáshoz kicsi poharat javaslok, hűtött, és (szörppel) ízesitett italt. Az itatás létkérdés a keringés és az agyműködés szempontjából, abból nem célszerű engedni. Ha nehéz rábírni az ivásra, váltogatni kell a taktikát és a módszereket. Együttműködésre késztetni vagy haragvást, sértődöttséget színlelni, játékosságot belevinni, dícsérni, megköszönni, előre megkérdezni, mit inna szívesen, melyik ízt szereti stb. Ha feledékeny, akkor azzal kezdeni, hogy látszik, elfelejtett inni, de most próbálja meg. Lehet kortyokat számolni, oda-vissza, hogy az kösse le az agyát, ne az ellenállás. Biológiai magyarázat is lehet, hogy ha túl sűrű a vére, a szíve nem győzi pumpálni. Adjunk kétféle ízt, találja, ki, melyik micsoda. Jelöljünk meg rövidebb időt (pl. 10 perc), amikorra a pohárnak ki kell ürülnie. Tegyük ki a napi adagot, és jelezzük vissza többször, hogy mennyi fogyott, mennyi van hátra. Legyen az ivás napi rutin, mint a fésülködés. A napi tevékenységhez is érdemes kötni, pl. séta után, fürdetés után, a film után, stb.

Találékonysággal többet el lehet érni, mint hosszas biztatással.