Csak én nem látom értelmét a halotti tornak? A gyász közepén semmi kedvem lakomát csapni. Nem értem miért jó ez

Hát igen, alapban igazad van, ahogy elnézzük a honi szokásokat.

Ráadásul arra kerül a legtöbb teher, akit legközelebbről érint a gyász és a haldokló ápolása is sújtotta, tehát még fáradt is.

Ennek eredetileg az lenne az értelme, hogy a temetés után összejönnek az elhunytat szeretők, tisztelők és csendes megemlékezést tartanak az eltávozottról némi aprósütemény, vagy hidegtál társaságában, mert vannak akik távolról utaztak és éhesek.

Ez a világban mindenütt így működik, csak mi csinálunk belőle valóban lakodalmat.

Igen, ma már kevésbé látható az értelme.

Egyrészt régen a lakodalom és a keresztelő mellett a temetés volt az az esemény, ahol kifejezetten sok, akár távoli rokon is megjelent. Ők pedig beszélgetni akartak egymással, ami érthető is, ha már találkoztak. Jó alkalom volt ez arra is, hogy az elhunyttal kapcsolatos emlékeiket, élményeiket felidézzék.

Azonban van más oka is: régen nem ilyenek voltak a közlekedési viszonyok. Még 50-60 éve is aki 100 km-ről odautazott egy temetésre, utána meg haza, simán lehet, hogy hajnalban indult és késő este ért haza. Autó az átlagcsaládokban, pláne idősebbeknél alig volt. Mentek busszal, vonattal, akár több átszállással. Így logikus volt, hogy ha már odautaztak, megvendégelték őket, hogy legalább ne éhesen induljanak haza.

Ma már egészen más viszonyok között élünk, ezért tűnik furcsának.

Az a baj,hogy ez inkább Amerikába "divat" és átvettük a szokást mint speciel a valentín napnál.

Angliába is van és semmi másról nem szól mint,hogy jól bebasznak kb ennyi....

Fiatalként én nem, hogy értelmét nem láttam, de egyenesen kegyeletsértőnek is gondoltam. Épp meghalt valaki, sokan még fel sem ocsúdtak, hogy mi történt, és akkor enni-inni, meg mulatozni?

Aztán ahogy múltak az évek, egyre változott a hozzáállásom. Nekem most sem tetszik ez a szokás, de azért van abban is valami, hogy "az élet megy tovább", akkor is, ha valaki már nincs köztünk. Az pedig még segíthet is az elhunyt emlékének ápolásában, ha a temetés után a család némileg talán oldottabb hangulatban beszélget róla, felelevenítik a régi kellemes, vagy épp vicces emlékeket.

#6

Nincs igazad!

Halotti tor nálunk már akkor is volt, amikor Amerika még nem is létezett. Gyakorlatilag a XVIII-ik századtól beszélhetünk Amerikáról.

Az ősidőkben a turáni népek a sírnál tartották a tort. Attila temetése után a hunok lakomát tartottak.

Mondhatnám, hogy Amerika vette át a szokást, de még így sem lenne igaz. Mindenhol volt igény erre, ezért tudott kialakulni, csak az eltúlzott formája ma már idejétmúlt.