Fekvőbeteg, idős, demens beteg nálatok is éjszakára "megbolondul" és állandóan kiabál?

De akkor ez az éjszakai randalírozás "normális" a betegség alatt? Nem ástam bele magamat a szakirodalomba, de ilyet még csak nem is említettek sehol, hogy éjszakára kikel magából a beteg.

És az a legszomorúbb az egészben, hogy egy kb. 2 hetes kórházi tartózkodás alatt lett ilyen. Előtte teljesen normális volt. Illetve belegondolva lehet, hogy már akkor is voltak apróbb előjelei ennek, de hát a mostani állapottól fényévekre volt.

"Gyorsan romlik az állapota. Nálunk a pelenka volt a gond. Mindegyik szűk volt. Az is amibe kétszer belefért."

Már régóta pelenkás, de eddig még magát is tisztába tudta tenni. Na de most jött el az első olyan eset, hogy se szó, se beszéd, kézzel kiszedte a sz..rt, és összekente magát vele... Most már azon gondolkodtam, hogy mi a francot csináljak vele éjszakára, hogy ne tudjon belenyúlni a pelenkájába... Komolyan, kötözzem ki? (Mondjuk ha beadom valahová, attól félek, hogy ott is ez lesz, mert erre nincs jobb megoldás, max ha teljesen leszedálják...)

Én eddig arra gondoltam, hogy biztosan azért kiabál mindig éjszaka, mert fél hogy egyedül marad és egyedül hal meg. De hát egyáltalán nem olyan az állapota, hogy bármikor meghalhatna. Innen még évekig is tarthat ez az állapot.

És az benne a legszörnyűbb, hogy nem arról van szó, hogy gondozzuk, éjjel-nappal és majd 1-2 hónap múlva meggyógyul. Még csak nem is arról, hogy gondozzuk, azzal a tudattal, hogy bármilyen szomorú, de 1-2 hónap és meghal. Nem, itt arról van szó, hogy évekig, vagy akár 10+ évig is legyünk mellette állandóan, és nézzük végig, ahogy egyre rosszabbul lesz, de nem hal meg.