Valami tanácsot adni? Mások is voltak ilyen helyzetben?

Keress fel egy pszichológust, hatékonyan tud segíteni.

Igen, nekem sem volt. Én önismeretet kezdtem el, határmeghúzás, nemet mondani, hogy ne én érezzem rosszul magam utána, ne az legyen a fejemben, hogy mit szól a másik, stb. Rengeteg munka, gyakorlat, de mindenképpen megéri. És egyedül nem lehet, ez fontos. Empatikus ember, közeg kell hozzá. Ha ez egy pszichológus, mert más sajnos nem maradt, akkor az. :/

Lehet érzelmi vilag, attol nem fog megoldodni semmi. Nem mindegy miben mondjak, ha a célaid elérésében, a jovod alakulasaban mondjak, akkor jol teszik. De a kapcsolatok, mindennapi beszelgeteseK terén kéne a szeretet adasa, kulonben az a csalad amiben vagy, torz.

Pszichologusra +1

Olvasd el a Mérgező szülők vagy a Láthatatlan pokol könyveket. Nyilván odatesz az önértékelésnek, ha az ilyen sérült emberek leszólnak, miközben magukat meg istenítik. Őket nem érdemes ezzel szembesíteni, mert bizonyos életkor felett már csak a kognitív disszonanciából fakadó tagadás megy. Nem tudnak azzal szembenézni, hogy elszarták az életüket és a leszármazottaikét is és ez már a múlt, nincs még egy esély jobban csinálni. Mellesleg úgy kb.az ötvenes évekig születettek eléggé kényszerpályán kezdték az életüket. Nekünk már van lehetőségünk javítani ezen, feldolgozni az ő traumáikból fakadó traumáinkat. Ma már nem ciki az önismeret/pszichoterápia.