Elmúltam 17 éves, körülbelül 5 hónap múlva betöltöm a 18. születésnapomat. Azt vettem észre, hogy nagyon gyerekként kezelnek?

Nem tudom pontosan megmondani az okát, de azt vettem észre, hogy lassan nagykorú leszek és nagyon gyerekként kezelnek. 5 éves korom óta nagyszülőkkel élek, de az utóbbi időkben megváltozott a gondolatom erről az egészről. Középiskolába vagyok, technikumi képzésen még van vissza 2 évem (nem bukás miatt). Sokszor hátrányba érzem magamat, mivel nem engednek telefont vinni az iskolába, mivel azt gondolják, hogy nem kell. De rosszul hiszik, mivel vannak olyan feladatok az iskolában amivel jobb érdemjegyet lehet szerezni telefon segítségével, pl. kahoot. Fizikából járok magántanárhoz, így kénytelen vagyok iskola mellett is dolgozni. Mivel a mama nem a legjobb fizikai állapotban van, így otthoni munkákból is nagyon sok rám marad, pl. veteményeskert rendben tartása, stb. Nagyon nehezen viselem, hogy ovisként kezel főleg a mama. Sohasem várhattam meg szilveszterkor az éjfélt, legkésőbb fél 9-kor már aludnom kell szilveszterkor is, és ez még a jobbik eset. Sosem felejtem el, hogy karácsonykor megszerettem volna nézni egy műsort a televízióban, és nem lehetett, mivel 7 órakkor már aludnom kellett. Rosszul esik, hogy másik osztálytársamnak már van barátnője, de nekem mennyi esélyem van egy kapcsolatra, ahol ilyen szigorúan veszi a mama a dolgokat? Sosem érti meg a mama, hogyha egyszer elmond valamit, akkor nem kell még 15-ször elmondania. Meg amikor elmegy aludni, megnézi, hogy alszok-e már. Elvárják, hogy jól teljesítsek az iskolában is, de munka mellett amikor hazaérek még tanuljam meg a leckét is, amikor olyan korán már aludnom kell, de hogyan? Ha rossz jegyet kapok, akkor inkább nem írom le mi történik. Mit tehetnék?