Idén 18 leszek. A nagyszüleim közel vannak a 80-hoz, velük élek. Úgy érzem nincsen gyermekkorom. Tévedek?

Egyre jobban azt veszem észre, hogy öregednek jobban a nagyszüleim. Nagyszülőkkel élek egyéb okok miatt. Amikor óvodás voltam, akkor még nagyon szerettem a mamánál és a papánál lenni, de most már valahogy nem szeretek itthon lenni. Egyedül az iskolába én nem vihetek telefont, sokszor nem engednek el programokra, mindig csak a tanulás, és a munka van. Nagyon szenilisek, de én nem tudok sokszor hozzájuk alkalmazkodni. Én nem tudok olyan korán lefeküdni aludni mint ők, de sokszor nincs más választásom. Nyáron inkább elmegyek dolgozni, csak ne kelljen itthon lenni, de nem csak nyáron dolgozok, hanem minden nap, iskola mellett. Úgy érzem kihasználnak a munkában, de sokszor még mindig jobb dolgozni, mint itthon lenni. Mindig kiabálnak velem, soha nincs az amit én szeretnék. De ha rossz jegyet kapok, akkor meg inkább le se írom a dolgokat.. Nyáron is erőltetik a tanulást munka mellett, de nem nagyon látom értelmét. December-január felé már agyilag nagyon elfáradok, mivel soha nincs pihenésre lehetőségem. Este 7-8 között aludni kell, és alvás előtt kell imádkozni. Mindig megnézik, hogy alszok-e már, amikor elmegyek aludni. Jó éjszakát kell kívánnom nekik legalább 5x, mert úgy csinálnak, mintha nem értenék meg elsőre amikor elmondom.