Mennyire érintene rosszul, ha a nagyszülők 5 év alatt 2* látogatták meg az unokájukat?

Na és az unoka hányszor látogatta meg a nagyszülőket?

Hát, ha most így valaki hirtelen megkérdezné, hogy a Balcsira mennék e vagy unokázni, én is a Balcsit választanám. 😊

Nagyszüleim Ausztráliában laknak így még az 5 évente két alkalom is tök jó lenne.

Hát nekem mondjuk evidens, hogy az unoka meg a szülei mennek, nem a nagyszülők, dehat kinek mi.

Nekem az egyik oldalról elég "távolságtartó" a nagyszülőm. Néhány évig én voltam az egyetlen unoka, addig nem igazán éreztem ezt. Mindig szorosabb volt a kapcsolatom a másik oldali nagyszülővel, ez tény, de kicsi voltam, nem foglalkoztam ilyenekkel. Rendszeresen (talán hetenve vagy kéthetente) mentünk látogatóba (közeli faluba), így nem éreztem azt, hogy ne érdeklődne irántam. Aztán többféle családon belüli változás miatt ez teljesen megváltozott. Ekkor voltam 6-7 éves. A nagyszülő elköltözött, történetesen egy utcányira tőlünk. Lett másik unoka is, az unokatesóm. És a kapcsolattartás a karácsony-szülinapok-anyáknapja köré szerveződött onnantól fogva, ami azóta is így van. Túlzás nélkül mondhatom, hogy amióta ilyenekbe képes vagyok belegonolni, soha egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy kicsit is törődne velem ez a nagyszülő. Évente max. 4-5 alkalommal találkozunk. Kisebb koromban zavart, főleg azért, mert az unokatesómat látogatta, pedig messzebb lakott tőle, és voltak egyéb "nehezítő" tényezők is. Hiába volt egy szerető nagyszülőm is, kisiskolásként nagyon feltűnő volt, hogy mennyire különböző módon kezel minket. Soha nem mondott semmi negatívat, egyszerűen kimerült a kapcsolatunk abban, hogy köszöntünk és váltottunk két mondatot egymással. És nem gondolom, hogy ez rajtam múlt volna 7-10 évesen. Azóta lett egy újabb unoka (másik unokatesó, elég nagy korkülönbséggel), és a középső unokatesó is többé-kevésbé ignorálva lett. Mondjuk róla van kint kép a lakásában, rólam nincs. :) Régen nagyon fájt ez, mert gyerekként csak azt érzi az ember, hogy őt nem szeretik annyira. De idővel megértettem, hogy a szeretetet nem lehet kikényszeríteni senkiből. Ha nincs meg, akkor nincs meg. Bizonyos szinten nem tudom okolni ezt a nagyszülőt, mert fiatalon vált szülővé, majd nagyszülővé, nem tudott ott lenni velem olyan programokon, amiken más nagyszülő igen. Más szempontból viszont azt is látom, hogy a szüleim többet tettek a mi kapcsolatunkért, mint az unokatestvéreim szülei az ő kapcsolatukért, ráadásul én voltam évekig az egyetlen unoka, és igenis rossz érzés, hogy ennyire nem érdeklem. De ez van, el kellett fogadnom, hogy nekünk olyan a kapcsolatunk, mint másnak a távoli rokonaival. Ő nem ismer igazából engem, nem érdeklődik irántam (nem állt neki össze, hogy már dolgozok, nem egyetemre járok, és nem azért, mert idős és feledékeny), és ez sajnos vagy nem sajnos, de kölcsönös. Az adott oldali szülőmmel ezt nem igazán vitattam még meg, más rokonokkal viszont igen. De mások is látják a családban, hogy mi a helyzet.