Szerintetek miből áll a nagyszülő szerep?
Anyósomék 15 perce laknak tőlünk.
Gyermekünk születése óta heti 1* vagy kéthetente 1* jöttek/jönnek át apósommal, de csakis hétvégén jönnek. Anyós munkájából adódóan tudna egyedül hétköznap is jönni,de nem, mindig csak apóssal és hétvégén.
Gyermekünk másfél éves. Apósom kezében még egyszer sem volt a kicsi, ha jönnek is hozzánk vagy mi megyünk hozzájuk csak ül az asztalnál és sörözik, a gyerekhez nem konyít semmit. (Tudom vannak olyan felnőttek akik nem tudnak mit kezdeni egy gyerekkel.)
Nekem csak édesanyukám él, ő is ebben a faluban él mint mi, ő heti többször is meglátogat minket, akár 10 percre is be ugrik két munkája között.
Ha jönnek anyósomék, akkor anyósommal nem lehet kommunikálni, nem kérdez tőlünk semmit, nem érdekli semmi csak a gyerek. Ha én próbálok beszélni hozzá nem figyel rám. Vagy csak hümmög hogy igen. Ne értsetek félre, szeresse a gyereket.
Mondtuk már neki hogy nem szeret ölbe lenni a gyerek, de ő állandóan az ölébe akarja ültetni, majd mikor feszíti magát akkor még jobban magához nyomja hogy ne menjen el. Van, hogy a gyerek egy játékhoz indul, anyós elé tárja a kezét, hogy véletlenül se a játékhoz menjen, ő hozzá menjen,majd magához húzza az ölébe kényszeríti és nem számít hogy nem szeretné a gyerek..
Eleinte mikor még pici volt gyermekünk kérdeztem hogy szeretné e a pelenkát kicserélni, majd mindig lépett hátra két lépést, hogy jajj nem. Már ezt sem kérdezem tőle. Anyukám kérdezi hogy ki cserélheti e.
Sógornőmék egy kisvárosban laknak anyósomékkal (kb 1 km-re), sógornőm mesélte,hogy hozzájuk se jár sűrűbben, a legtöbb idő amikor nem látta az unokát 5 hét volt, vagy ha a mellettük lévő utcában megy lábápolásra akkor beugrik hozzájuk, mondván arra járt és gondolta beugrik. Anyósom is volt hogy a mellettünk lévő városban volt orvosnál, hazafelé jövet beugrott. Egyszer sem volt olyan, hogy hétköznap felhívott volna, hogy otthon vagyunk e mert szívesen át jönne. Nem. Egyedül sose jött (orvostól hazafelé kivétel) csak is apóssal, hétvégén.
Ha férjemnek ezeket szóvá teszem, csak annyit tud mondani, hogy ők ilyenek és már nem fognak megváltozni.
Anyukám már vigyázott a kicsire (mikor férjem pl délutános volt és akkor kaptam időpontot pl fodrászhoz) anyósom még nem. Már kétszer szóvá tette férjem hogy majd az anyja is vigyázzon a kicsire, és én őszintén szólva nem szeretném, ezt mondtam is neki. Már azt is hozzám vágta a férjem, hogy "unja,hogy anyumnak mindent, anyjáéknak semmit". Most a sógornőmmel fogok dobálózni, beszélgettem vele ez ügyben hogy anyós vigyázott e már az ő gyermekükre, a válasza az volt hogy nem és nem is fog.
Túl gondolom én azt,hogy ilyen az anyós? Rosszul érint, hogy nem beszélgetünk ha itt van, vagy akár Messengeren hétköznap hétköznapi dolgokról, mit főztem, merre voltunk ma mit csináltunk stb. Nem kérdezi miket szeret enni a kicsi, igazából nagyon nem is tud róla semmit. És ez bánt. Anyukám kérdez, érdeklődik.
Anyósomnak nincsenek barátnői, nem jár el a munkahelyen és alapvető helyeken kívül sehova. Se kirándulni se rendezvény se semmi. Le is vannak ragadva a múlt században.
Tudom, hogy sokan örülnének ennek, de nekem rosszul esik, illetve nem, nem utálom anyósom, akármennyi sok rosszat írtam most le. Csak kíváncsi lennék, hogy nektek mi a véleményetek.
válasza:
válasza:Nálunk 2 gyerek van. 2 és 4 évesek.
Apósom meghalt mielött férjem megismertem.
Anyóssal katasztrófa a viszony.
Akkor talalkoztam vele először, mikor terhes lettem. Akkor már 3 éve voltunk együtt a férjemmel. Megtudta, hogy jön az unoka, egyböl nagy barátság lett felénk. De férjem elött 1 rossz szava nem.volt, ha nem colt ott a férjem, akkor pedig folyamat beszologatott.
A gyereket 1x bíztam rá. Náluk voltunk, férjem segített fát vágni nekik. 3hónapos volt a fiunk. En kimentem a férjemhez, addig anyós a 3 hónapos gyereket megetette disznópörkölttel. Alig akadtam ki.
Onnan 1x nem bíztam rá, még 1 percre sem. 11hónapos volt a fiunk, akkor nagyon összevesztünk anyóssal. Eljött hívatlanul az esküvőnkre és jelenetet rendezett.
Most talán 2 hónapja talalkoztunk újra vele. Fiunk 3 évet nött azóta, lányunkat még nem is látta. Meg sem kérdezte hogy vannak. Eljött, okoskodott egy kicsit, sajnáltatta magát és ennyi. Azóta megint nem hallottunk felőle.
(Kocsival 1órára lakik).
En apukám is meghalt, nevelőapámmal el anyám 4éves korom óta.
Nevelőapám nem nagyon törődik velük. Néha-néha ad 1-1csokit nekik ha ott vagyunk, megdicséri öket milyen szépek és ennyi. Egyiket sem fogta a kezében pl.
Anya meg... nem dolgozik. 10km-re laknak tőlünk. Ennek ellenére 1x volt nálunk összesen mióta elköltöztem.
Ha én viszem a gyerekeket, akkor esetleg vigyáz rájuk, de ennyi. Elvannak, szereti őket, de en sem mondanám, hogy ennyibegy nagymama szerep.
válasza:Szerintem semmiképpen nem kell ingyen bébiszitternek tekinteni. Ez rajta is múlik, hogy mit szeretne meg mit nem, de elvárni nem szabad semmit.
Nálunk is kisgyerekek vannak, de én pl attól lennék ki, ha bármelyik szülő heti többször itt lenne.
válasza:Most erre mit lehet mondani? Tipikus sztori, a feleség családja csinál csak mindent jól, a férjé megint a sz*r.
Nem utálod őket, de azért az egész szöveged arról szól, hogy szidod anyóst, mert nem úgy él, nem úgy gondolkodik, nem úgy tesz, ahogy te azt jónak látod. És akkor csodálkoznak, miért van annyi anyós-meny konfliktust, meg panaszkodnak az anyósokra, erre tessék, szerencsétlenek semmit nem tudnak úgy csinálni, hogy jó legyen, a menyük úgyis csak a hibát keresi bennük. Ha sokat mennek az a baj, ha kevesebbet, az a baj. Minden baj.
Nem értem, nem is veled egy településen lakik, gondolom nem fiatal, fáradt már munka után, neki is dolga van, te meg elvárnád, hogy munka után utazgasson hozzátok. Az én anyósomék is másik településen laknak, 15 km-re, de nem várom el anyósoméktól, hogy hétköznap jöjjenek, 4 óra, mire hazaér a munkàból, gondolom szeretne megkávézni, WC-re menni, főzni, kertet rendezni, ügyet intézni, pihenni, mire idejönne, unokàzna ée hazamenne, este 8 lenne, reggel meg 5-kor kel.
Mi is jellemzően hetente találkozunk (néha kimarad egy hét), pedig amúgy imádja az unokákat, odavan értük. Igen, ő szokott rájuk vigyázni is, mert én nem tiltom el, ahogy te. De ez teljesen abszurd is, hogy te azért nem akarod, hogy vigyázzon a gyerekre, mert nem jön heti többször meg nem érdekli, mit főztél, érted, lehet, nem is vagy neki szimpi, nem is érdekled, csak a fia miatt nem szólal meg.
A férjednek meg igaza van, nem csak a te gyereked, nem a tulajdonos, nem csak te döntheted el, ki vigyàzzon rá.
Oké, apósodtól gáz, hogy lesz*rja a gyereket, ezt én se értem, de nem tudom, mi bajod van anyóssal. Elmegy titeket meglátogatni rendszeresen, szereti az unokát, te meg csak azt nêzef, hol köss bele, meg eltiltanád az unokát, mert bezzeg a te anyád.
válasza:Azért vannak itt irreális elvárások. Haragudni rá, mert nem beszélget veled messengeren, hogy mit csináltál, mit főztél, miközben anyukád. Hé, kérdező, az anyósod nem az anyád, ahogy írták, lehet nem is szeret téged annyira, csak elfogad, mert mi mást tehetne, de nem érdekli, mit főztél.
Persze, lehet szoros(abb) egy anyós-meny kapcsolat, én pl. nagyon jóban vagyok vele, mindennap beszélünk, de mi is csak hétvégén találkozunk, hétköznap dolgozik. És nem 1 km-re lakik, mint anyád, hogy csak úgy beugorjon. De ez, hogy ilyen legyen a viszony, nem elvárható. Te 8rsz neki messengeren, felhívod, hogy mit csinált, főzött, vagy csak elvárod visszafele?
Szereti a gyerekedet, foglalkozik vele, de akarj már ilyen feltételrendszert állítani, hogy csak akkor vigyázhat rá, ha X dolgot teljesít. Amúgy meg a csapból is az folyik, hogy a lények utálják az anyóskkat, mert az belefolyik az életükbe, lehet, ezt is szeretné elkerülni.
válasza:Annyit vállalnak, amit szeretnének.
Anyám sokszor jön azzal, hogy egy délután az utnokájával van, hogy segítsen nekünk. Mondom neki, ne nekünk segítsen, hanem akkor töltsön időt vele, ha szeretne. Akkor mondja, hogy persze ő is szívesen van vele. De ha ez csak nyűg lenne, nem várnám el tőle.
Anyósom szívesen jön, de rendszertelenül, legfeljebb kéthetente egyszer. Ezzel sincs gond, de tudatosítjuk benne, hogy ha kevés a kapcsolat, akkor ne álmodozzon arról, hogy majd nyári szünetben egy hetet nála tölt.
Valóban nem írtam sok mindent le, pl előtte milyen volt a viszonyunk mielőtt megszületett a kicsi és hogy anyós mit dolgozik, és mennyi idős.
Részmunkaidős, nem beteg, és az 50-es évek elején jár, előtte több időt voltunk együtt, és többször hívott, beszéltünk.
válasza: válasza:Szerintem túlgondolod. Anyósod valószínűleg magánnak való típus, de attól még fontos neki az unoka és szereti, próbálj örülni ennek.
Amúgy te szoktad őt hívni vagy ráírsz messengeren vagy bármi okból kifolyólag felkeresed őt, meglátogatod?
Tipikus női túlspilázás esete, a bolhából is elefántot...
válasza:Ő ilyen típus, változni nem fog, nem szeretne babázni. Megértem, hogy nem esik jól, és sokszor jól jön a segítség, de elvárni nem lehet a nagyszülőktől, hogy segítsenek. Viszont ha anyukád segít, akkor nincs baj.
Nekem anyám nincs, anyósom szokott átjönni, és vigyáz kb. heti 1-2 teljes napot a kisfiamra, akkor is, ha itthon vagyunk, ő is 1,5 éves. A kezdetek óta így megy, és nagy segítség. Pihenni akkor sem tudok, de legalább könnyebb elintézni ezt-azt itthon, főzés, háztartás, kertészkedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!