Szeretet ez? Vagy önzés? Minek neveznéd, illetve miért van az...? (Hosszú lesz, bocsi!)
hogy a nagymama istenítve szereti, imádja az első szülött unokáját pusztán azért, mert ő az első szülött?
Hárman vagyunk testvérek. Nagymamám engem szeretett a legjobban. Már-már betegesen, mert nagyapám lányt akart első unokának és lány is lettem. Meg állítólag hasonlítok rá. Szerintem csak a hajam, semmi más. (Pici voltam amikor nagyapám meghalt.)
Ez a másik két tesómnak nyilván nem esett jól. Nekem sem, mert emiatt sokszor kiközösítettek. Nagymamám zugevésre nevelt és hazudozásra. Elmentünk a boltba pl tojásért, vett csokit és gyorsan meg kellett ennem hogy senki ne lássa. Később ha egyedül mentem a boltba, adott pénzt, hogy vegyek édességet, bújjak el és egyem meg. Ilyenkor vittem hármat, hogy mindenkinek jusson. Ha játékot kaptam és a tesóimnak nem vett, anyám elégette.
A szüleim hamar belefáradtak hogy ezzel hadakozzanak. Így engem sokszor a mamánál hagytak, míg tesóimmal elmentek rokonokhoz, strandra, fagyizni stb... Mamánál ilyenkor nekem állandóan sütit kellett ennem és tejet innom. Ha azt mondtam nem kérek, megsértődött.
Tini korunkra a tesóim belátták hogy nem olyan jó buli ez nekem, már nem utáltak annyira. Néha sajnáltak, néha röhögtek.
Ekkorra mindhárman látogattuk őt. Nem lakott messze. Sokszor voltam vele türelmetlen, néha kifejezetten goromba is. Mégis szeretett, imádott. Tesómékat nem. Hol így, hol úgy volt velük.
Rosszul esett és egyre inkább undorodtam nagymamám jellemétől. Úgy éreztem engem nem magam miatt szeret, a testvéreimet meg nem normális indok miatt nem kedveli. Pedig sokkal türelmesebbek és szorgalmasabbak nálam.
A szüleimmel is rossz a kapcsolat.(nem csak emiatt, de szerintem közrejátszik) Ha valami nem tetszik nekik egyből megkapom, hogy "Pont olyan hülye vagy mint nagyanyád!" Mint ha ez egy szégyellni való sértés lenne. Tény, hogy makacs vagyok, érzékeny és hirtelen haragú. De ezeken kívül a másik nagymamámra sokkal jobban hasonlítok, aki egy példa értékű ember. Én nem vagyok az, de ezeket a fellelhető közös tulajdonságainkat az összes barátom/ismerősöm szereti bennem. (Ők nem.ismerik a családom.)
Kicsit elkalandoztam. Bocsánat! De jól esett kiírni magamból.
Fő kérdés:
Hogy lehet szeretni valakit csak azért mert egy bizonyos sorrenben született?
És hogy lehet ennyire rosszul, önzőn szeretni valakit, hogy látod a környezete bántja miatta? Miért nem hagyta abba? A szüleim miért bántottak emiatt?
válasza:Mert senki sem tudott jól szeretni. Azért. Ezzel ez a kérdés meg is van válaszolva.
Szeretnél még kérdezni valamit? Új kérdésben tedd fel.
Ennek nincs így értelme. Szerintem.
Hogy lehet ezt ENNYIRE nem tudni hogy szeresd?!
És miért szereti néhány ember jobban az első szülöttet csak mert első szülött?
válasza:Mert az volt az újdonság, a többi megszokott.
Ettől ez még gusztustalan.
válasza:Hát hogy szeretheti néhány ember jobban a spenótot, mint a csokoládét?
Nem tehet róla, hogy ki mit vagy kit szeret - olyan értelemben, hogy ki vagy mi iránt van ilyen érzelme.
Csak arról tehet, hogy kivel hogyan viselkedik. Igyekezni kell mindenkivel szeretettel bánni - na de azért emberből vagyunk, ezért sokszor nem sikerül...
válasza:Újdonság és megszokott? Mindenki külön személyiség.
Azt persze megértem, hogy személyiség, szimpátia alapon mindenkinek meg lehet a kedvenc gyereke. De tudni kellett volna viselkedni.
válasza:Hasonló más családban is előfordul, sajnos. Valamelyik (általában az elsőszülött, de néha nem) unokát kinevezi "kedvenc unokának" a nagyi és ezt mondja is, vagy rejtett módon mutatja ki.
Ez sajnos nem jó szeretet, önzés van mögötte, kérdésben utalsz is rá milyen sértődékeny volt ha nem etted meg a sütit pl), úgy szeretett ahogy neki az jó volt, ahogy ő azt elképzelte.
válasza:Én örülök, hogy leírtad, mert sok kérdést olvasok itt, amiben panaszkodnak arra a testvérre, akit látszólag jobban szerettek a szülők/nagyszülők, és most a te szemszögedből láthatunk egy ilyen történetet, amiből látszik, hogy nem minden fekete-fehér.
Arra tudok gondolni, hogy mivel nagyapád korán meghalt, fejébe vette nagyanyád, hogy ő benned él tovább, mert téged úgy szeretett a nagypapa, és nagyid úgy gondolhatta, hogy rád kiemelten vigyáznia kell. Gondolom, az utanad jövő testvéreket mar nem ismerte a nagypapa, ott már nagyid úgy volt vele, hogy meg kell téged védenie tőlük, mert biztos irigykednek rád. Egyszerűen egy fejletlen, éretlen személyisége volt, lehet hogy 80+ éves, de érzelmileg egy gyerek szintjén van/volt.
Remélem, tesóiddal megjavult a kapcsolat azóta.
válasza:Egy évesek voltak, én kettő, amikor nagypapánk meghalt.
Valóban sokat mondogatta hogy én az ő "fajtájuk" vagyok. Az ő szájából ilyen áhitatos dícséret volt. A szüleiméből rossz hangsúlyú szégyellni való dolognak számított.
Sajnos nem lett jobb a kapcsolatunk. Nem emiatt.
Utólag vissza gondolva, látom, hogy nagymamámnak sok pszichológiai problémája volt.
Ne értsetek félre, nem panaszkodni akarok. Próbálom megérteni több szemszögből a dolgot. Mert ugye, attól hogy nem értek valamivel eggyet, még megérthetem a miértjét. Csak nehéz. Magamból kiindulva sosem tennék ilyet egy gyerekkel sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!