Miért nem akar a nagyim az idősek otthonába költözni?

Nagymamám már 73 éves, még el tudja tartani magát, de egyre több betegsége van és elég életunt lett. 16 évvel ezelőtt költözött hozzánk, mikor papa meghalt, de azóta megváltoztak a körülmények. A szüleim elváltak, anyukám munkája olyan, hogy nyolckor megy, de gyakran megesik, hogy csak este 9 után ér haza. Rendszeresen jár több napos üzleti utakra, nem épp a szomszéd városba. Nem tud azonnal ugrani, ha valami gond van. Emellett saját vállalkozásában is dolgozik, egyszerűen nincs annyi ideje a mamára, mint amennyire szükségesnek érzi, így úgy döntöttünk beadjuk egy egyházi (vallásos a nagyi), fizetős, magas színvonalú idősek otthonába.

Mama nagyon ellenkezik, hogy ő nem hajlandó oda menni, mert ott rosszul bánnak az emberekkel. Ezt arra alapozza, hogy egy távoli rokonát bedugták valami állami, elég putri helyre és azt gondolja mindenhol ez megy.

Most ellátogattak anyával az idősek otthonába, látta, hogy ez nem épp olyan hely, de a legújabb érve, hogy nem láthat majd minket. Igen ám, de ha otthon maradna, akkor sem mivel én és a kisebbik öcsém jövőre elköltözünk, én alig fogok hazajárni. Mondtuk neki, hogy hazajöhet hétvégén és az ünnepekkor, mikor itthon vagyunk és nem megszabadulni szeretnénk tőle, de nem érti, hogy az ő érdekében döntöttünk így.

Volt már, hogy kisebb agyvérzése volt, ha nem jut el gyorsan a telefonig, akár meg is halhatott volna, mivel épp nyaralni voltunk. Többször el is esett, ráadásul a kertben. Ha ez olyankor történik, mikor több napig senki sincs itthon abba akár bele is halhat. Később biztosan ápolásra is szüksége lesz, de ez otthon nem megoldható. Szeretnénk biztonságban tudni állandó felügyelet mellett.

A másik, hogy sokszor búskomor, csak akkor vidám, ha nagy családi összejövetel van, vagy a barátnőjével találkozik. Az otthon ebben a tekintetben is jó hatással lehetne rá, hiszen ott rengeteg új emberrel ismerkedhetne, kártyázhatnának (a kedvence :) ), beszélgethetnének, ráadásul minden nap lenne istentisztelet a templom is kb. száz méterre van.

Hiába érvelünk, ő hajthatatlan, azt mondja, majd lesz valahogy, vagy ilyeneket: "nem mindegy nektek hogyan döglök meg, úgyis utáltok" :(

Mit tehetnénk még, hogy megváltozzon a véleménye?

(ui.: bocsi a regényért)