Nagymamám egyedül maradt egy nagy házban, messze tőlünk, miután 2 hete elhunyt a Nagypapám. Hogy segíthetnék?
Nagymamám 71 éves, fitt, rettentően szerethető ember, aki egészen eddig ápolta a beteg Nagypapámat. Ő sajnos 2 hete elhunyt, így most a Nagymamámnak nincsenek meg a napi feladatai, és teljesen egyedül van. Én 200km-re lakom tőle, anyukám 45km-re, és a többi családtag is messzebb. Talán a testvérem hozzá költözik, de Ő is csak minden másnap tudna vele lenni a munkája miatt. Nagy családi házban lakik, faluban. Szeretnék neki kitalálni valami megoldást, feladatokat, amivel le tudja foglalni magát napközben (nem az a tv-t nézős típus). Eddig nem nyugdíjas életet élt, hiszen a Papámat ápolta, amig egész napos időbeosztást igényelt.
Voltatok már ilyen helyzetben? Tudnátok tanácsot adni? Nem szeretnénk Őt is elveszíteni, nagyon megviselik a történtek, magányos.
válasza: válasza:Nem tudom vannak-e barátnői,ismerősei mondjuk helyben,mert azokkal is találkozhatna.Vagy,ha nem is helyben,de közelebb,akkor meglátogathatnák egymást.
Valami hobbi kéne neki,elfoglaltság.A varrást,horgolást nem tudom kedveli-e.Vagy,az olvasást.
A kertészkedés is nagyon jó lehet. (Annak lehet annyi a hátránya hogy majd télen nem sokat tud vele kezdeni).
Majd sepregetni is,meg virágokat gondozni,ilyesmiket.
Főzni,új recepteket kipróbálni,azokhoz bevásárolni.
Most ennyi jutott eszembe,ami jónak tűnt.
Ha még beugrik valami,írok.
válasza:És akkor mi van? Az én anyukám teljesen épp eszű még fiatal is mégis beszél a szüleihez a temetőbe, ez inkább hitt kérdés.
Szerintem túlreagálod, fel kell dolgoznia és az meg nem megy egyik percről a másikra. Biztos elkertészkedik, takaritgat el van magában, nem kell neki plusz teher.
Max vegyetek neki egy kutyát bár lehet az is csak nyűg lenne neki.
válasza:Második vagyok.
Csak most láttam hogy a hugához se megy el,ebben az esetben a barátnős ajánlatom nem sokat segít.
válasza:Nem reagálom túl, hanem az ember szíve megszakad, ha a szeretteit szenvedni látja, és nem tudja mivel segíthetne... Gondoltam ha más is volt már ilyen helyzetben, van nagymamája/anyukája, akinek sikerült feldolgoznia egy ilyen dolgot, és megtalálta az életének az új értelmét, miután a régit sajnos elveszítette, Ő megírja, és ezzel nagyon sokat segít. Még sosem halt meg közeli családtagunk hála istennek, így nem tudjuk hogy megy ez. Félek, hogy nem tudja feldolgozni, az a helyzet.
Tudom, hogy normális, hogy beszélget a fényképével, csak szörnyű nézni ahogy szenved. Szerintem ez érthető.
Köszönöm az ötleteket! Mindet felírom és összegyűjtöm, majd prbálom neki adagolni, hátha valamelyik megtetszik neki.
Kertészkedik egyébként, és én is pont ettől tartok, hogy jön a tél, akkor ez az egy hobbija sem lesz. Tudjátok eddig nem tudott olvasni meg ilyesmik, mert nem volt ideje, nem élt sosem igazi nyugdíjas életet. Most meg kell szoknia. De ha belegondolok, hogy én idős lennék, és reggel felkelve nem lenne feladatom, ez borzasztó érzés.
Félek, hogy meghalnak körülöttem a szerettem, hogy én is megöregszem majd, és ugyan erre a sorsra jutok. Nem tudom hogy lehet erre jó érzéssel, elfogadással gondolni... (23 éves vagyok)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!