Szerintetek segítség: ha szülés után 1 éves korig minden nap főztünk és elvittük a friss ebédet, majd 2 évig a szombat-vasárnapot?

Összetenném a két kezem ilyen lelkes anyósért!

(halkan megsúgom, azért én nem hagytam volna, hogy ennyit főzzenek rám/ránk)

Anyukától megkérdezném, hogy mit tett volna, ha nem tudtatok volna segíteni egyáltalán?

Amikor az kismama gyermekágyas, akkor természetes a családi segítség: főzés, takarítás, mosás, vasalás, vásárlás.

Ezt a nagyszülők és a férj beoszthatja egymás között.

Aztán fokozatosan át lehet térni az alkalmi segítségre.

Ez a normális.

Nálunk mindkét mama nagyon lelkes. Ritkán kérek segítséget, de aláírom, így első babával én is sokszor nyűgös vagyok, anyukámnak sokat panaszkodok. Persze rengeteg boldogsággal jár, de csak most kezdek beletanulni és nehéz lenne egyedül, jól jön minden apróság. Persze biztos megoldanánk, de nagyon jól esik bármi. Attól viszont a pofám leszakadna ha elvárnám minden hétvégén a főtt a kaját.

A párom este foglalkozik a picivel, éjszaka is felkel legalább egyszer hozzá, anyukám is sokat segít, átjön akár csak egy délutánra, hogy én aludhassak egy picit, anyósom is folyamatosan kaját, vagy sütit küld, mert főzött és gondolt ránk, hívnak mindennap, kérdezik, hogy kell-e valamiben segíteni stb. A dédik szintén oda vannak meg vissza.

Én annnnnyira hálás vagyok azért, hogy ilyen családom van, hogy elmondani nem tudom! A kérdésedből viszont tanultam! Fel is hívom anyukámat és némi beszélgetés után megköszönöm neki, hogy ennyire mellettünk van! :)

Szerintem pedig itt az ideje a leválásnak, és hogy a gyereked és a párja is felnőjenek hiszen szülők.

Indokot mindig fog találni most majd elindul a gyereke azért nem tud főzni, majd ovis lesz majd munka miatt majd iskola után sokat kell tanulni.

Rugalmas elszakadást javasolnék.

Azt mondanám, hogy most már úgy látjátok, hogy minden flottul megy, ezért nem főzöl nekik minden nap. Szívesen adsz tanácsot, hogy mit hogyan főzzön.

Alkalmilag meghívnám őket vasárnapi ebédre, vagy ünnepekkor, de nem folynék bele tovább az intim családi életükbe.

Emellett természetesen lehet akár mindennapos a gyerek melletti segítség: vigyázás, elmenni érte oviba, iskolába, különórákra vinni, elvinni őt színházba, moziba, múzeumba stb.

De az ő intim családi életükhöz tartozik, hogy a feleségnek kell megoldania a család étkezését.

Ha nincs pénzük, akkor segítsetek a nyersanyagokkal: olykor zöldség, gyümölcs a piacról, vagy egy kg hús, stb.

De ne lásd el helyette a háztartást!

27-es vagyok!

Amikor a kislányom született, a férjem egy hét szabadságot kapott. Édesanyám átjárt egy hétig, mindennap vasalt, mosott, főzött, mert én a három óránkénti szoptatással, közben fejéssel és egyéb, a baba körüli teendőkkel voltam elfoglalva, na, meg elég nehezen regenerálódtam.

A férjem vásárolt, takarított, mindkettőnknek nagyon sokat segített, és persze babázott. :)

Egy hét múlva mindketten visszamentek dolgozni.

Anyósom hozott főtt ételt, figyelt a kicsimre, amíg én elláttam a háztartást, takarítottam, vagy segített vasalni, stb.

Aztán , ahogy megerősödtem, visszavettem a háztartás vezetését, délelőttönként jött Édesapám, s levitte sétálni a kicsit. Addig én takarítottam, főztem. Jöttek vissza ebédre. Máskor meg anyukám, apósom, anyósom segített be alkalmilag egy kis sétáltatással, vigyázással.

Tehát mindig volt egy kis segítség, de a család vezetése, a háztartás vezetése a férjem és az én fő feladatom maradt.

Ez így van rendjén.

Amikor ketten voltunk otthon a picimmel, akkor is megoldottam a mindennapi porszívózást, törölgetést, főzést, mosást, vasalást.

Beosztás kérdése.

Volt, mikor a kezemben a picimmel kavartam a főzeléket, mert éppen sírdogálós hangulatban volt.

Szóval nem indok, hogy "most indul el, jön a foga" stb, és nem tudok eleget tenni a háztartásnak.

Nem beszélve arról, hogy valamelyik rokon szüntelen jelenléte akadályozza az intim családi élet kialakulását, amikor csak ők, hárman vannak együtt: a papa, mama és a gyerek.