Mit csináljak ha meghalt a nagypapám 1 éve és még mindig küszködök a történtekkel . Egyszerűen nem tudom feldolgozni. És hiába próbálom feldolgozni nem haladok semmit. Mit csináljak?

Gyászolj csak tovább. Ha nagyon erősen kötődtél hozzá, akkor nagy törés a halála és nagy hiány van benned, erős lehet a gyász. Akkor is erős lehet a gyász, ha a szüleid rossz nem nem jó szülők, és te a nagypapába mint szülőbe kapaszkodtál és őt tekintetted szülőnek (nálam ez volt a helyzet).

Ha fél év múlva is erősek lesznek a gyásztüneteid, akkor érdemes klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni.

Tipp:

Kezdj el naplót írni. Vagy nyiss a gépeden egy fájt, és oda írogass, ami jön belőled: indulat, harag, fájdalom, emlék - válogatás nélkül -, aztán az egészet töröld, ha kiírtad magadból. Az ilyet nem jó visszaolvasgatni.

Jó a zeneterápia is, ha muzikális vagy (ne szégyelld a sírást, ha fiú vagy, akkor sem!), vagy nézz filmeket, vagy rajzolj, firkálj, vagy menj el úszni, futni...bármi jó, ami kifelé forgatja a benned levő indulatokat, fájdalmat.

A gyász természetes érzés. Ilyen esetben pedig, amikor olyan embert veszítünk, aki különösen közel állt hozzánk akár hosszú ideig el eltarthat, amíg valamennyire is el tudjuk fogadni a veszteséget.

Gyakorlati kérdés, hogy a köznapi életben miben nyilvánul meg, amit úgy fogalmazol, hogy még mindig küszködsz? Elhanyagolod a napi tennivalóidat és csak ülsz magadba roskadtan és bambán? Ez esetben tényleg kóros az állapotod (egy év telt el), lelki betegségre utal. Megkockáztatok egy kérdést (óvakodva a taplóságtó); nincs valami bűntudatod nagyapáddal szemben? Nem maradt el valami, amit meg kellett volna beszéljetek? Esetleg most, így utóbb érzel olyat, hogy valamit még meg kellett volna tenned és ez akár tudat alatt is nyomaszt?

Ha normálisan tudsz élni és dolgozni "csak" gyakorta eszedbe jut a nagyapád és az fáj - az nem biztos, hogy túlzó és kóros. Nekem anyám halála után jó évvel még eszembe jutott olykor, hogy fel kellene hívnom. Ugyanabban a pillanatban már azt is tudtam, hogy immár nem lehet, de a gondolat a hiányára utal.

A naplóírást nagyon jó ötletnek tartom. Én inkább egy kisebb füzetet javaslok, amit mindenhová magaddal vihetsz és amikor eszedbe jut valami nagyapáddal kapcsolatban, akkor azt akár csak gyors jegyzetelés szinten beleírod. Fontosnak érzem, hogy ilyenkor a dátumot is rögzítsd. Ezeket utóbb visszaolvashatod és megbizonyosodhatsz felőle, hogy igenis "haladsz".

Tudom, hogy nem különösebben népszerű ezen az oldalon, de ha tényleg "nem haladsz", akkor javaslok egy hozzáértő papot felkeresni, aki segíthet. Soknak közülük lélekgyógyászi képzettsége és gyakorlata is van (rokonszakmák). Akinek ez a füzetke szintén rengeteget segíthet a problémád megértésében és az orvoslás kialakításában.

nekem több mint két éve halt meg a nagypapám, most pedig követte őt a nagymamám, pedig papa halálát se dolgoztam fel...nagyon fontosak voltak nekem, gyerekkoromban hetente többször, sokszor napi szinten találkoztam velük, később hetente egyszer minimum

ők voltak nekem a menedék, az állandó vigasz...olyan űrt hagytak maguk után, amit senki nem tud betölteni

nem azt mondom, hogy azóta boldogtalan vagyok, de igen, nehezebb az élet, és hiányérzetem van