Mit gondoltok, normális esetben mennyi időt tölt egy gyerek a nagyszülőkkel?

Normális esetben annyi időt tölt az unoka a nagyszülőkkel amennyit az unoka igényel.Ha az unoka és nagyszülő között harmonikus a kapcsolat és közel laknak egymáshoz akkor az unoka akár minden nap átszaladhat a nagyszülőkhöz egy kis időre. Ha messze lakik akkor meg a legtöbb szünetet ott tölti.

Magamból indulok ki. Az én nagyszüleim a világ legédesebb nagyszülei voltak. Messze laktak, de minden nyarat velük töltöttem. Igazából haza sem akartam menni..

A fiam hasonlóképpen ragaszkodik a nagyszüleihez. Amíg közel laktunk egymáshoz, naponta átment ha csak pár percre is, de mindig átszaladt, hogy a papa adjon neki nagy puszit vagy mama kínálja meg sütivel. Amióta hatalmas a távolság, azóta minden nyarát otthon tölti, és hetente egyszer felhívja őket telefonon.

Hogy tudsz ilyen überbaromságot kérdezni? Szerinted, mennyi a normális időmértéke a szeretetnek? Öl per miatyánk?

Amennyit csak akar és amennyit csak lehet! Én ma is abból élek, amit a szeretett-imádott nagyapámtól lelkileg kaptam, holott csak 14 év jutott nekem belőle. Anyám-apám önző, gyerekbántalmazó szadista görény volt. Ha nem lett volna a angyapám szeretete, ma nem élnék.

az is kérdéses milyen messze lakik a nagyszülő ha teszem azt 200-400km akkor ritkán

ha a szomszédban akkor akár minden nap

ma 17:40

Pedig egy édes, jó nagyszülőkkel élmény minden nap. Gyerekként imádtam az egész nyaramat a nagyszülőkkel eltölteni, mert nagymamám nagycsaládos volt mindig ,és simán elbírt 5-8 unokával egyszerre. Igaz csak én és a nővérem aludtunk ott, mert mi több 100 km-re laktunk, de a többi unoka szinte a szomszédban éltek. Ők is mindig átjöttek, és rengeteget játszottunk, nevettünk. Volt, hogy papa odahívott 15 unokát (jó sok unoka van) és elvitt minket egy közeli erdőbe, hogy szám háborúzunk, vagy kitalált nekünk sportversenyeket. (zsákban futás, kettőnk lábát összekötve versenyfutás stb)

Minden nyár élmény volt amíg éltek. Amikor idősebb lettem, akkor meg azért szerettem hozzájuk menni, mert érdekel a rengeteg történetük amik velük történtek meg.

Sajnos már nem élnek, és még ennyi év után is hiányzik mindkét nagyszülőm.

A fiam is szerencsés mert neki is csodás nagyszülei vannak. Nagyapja nagy horgász, akárcsak a fiam, és mindig viszi horgászni. Voltak már tengeren is sporthorgászaton.

Bravo 4/6-os.

Gratulálok a hozzászólásodhoz.

Én 70 fölött vagyok. 6 unokával.Nyaranta 4-5 unokával nyaralunk.Imádnak velünk lenni, hegyet mászni, túrázni.

Szerintem sokkal jobb nagyszülőnek lenni, mint szülőnek.

Csak a szeretet "adása" a feladata és semmi más.Nevelni a szülő gondja.Persze azért korlátok vannak.Nálunk pl.rendet tartanak maguk körül szó nélkül, mert erre szoktattuk őket.Hogy otthon kupisak? Az a szüleik dolga.

Szóval a válaszom az eredeti kérdésre.:

Annyi időt amennyire a lelke és a kapcsolatuk igényel.

ez az én történetem:

van egy tatám Romániában ahova minden nyáron ellátogatok.

itthon: Volt egy tatám akivel elvált a nagymamám, de összejött egy másik emberrel aki most már alkoholista, kiskoromban majdnem minden nap elmentem hozzá, de most már nagyon ritkán, mert a nővérem, egy barackszedésen összeveszett vele, és azért nekem más benyomásom lett a mamámról. most így jártam, nincs a közelemben olyan nagyszülő akivel boldog lehetnék, a szüleimet meg annyira nem kedvelem, így hát csak a barátaimban találtam reményt velük biciklizek amikor csak nekik vagy nekem van időm. :/