Elvárható tőlem, hogy 90 éves dédszülőket én pátyolgassam majdnem egész nap?
Itthon vagyok GYED-en, bár ez nem is lényeg.
Anyósom nyugdíjas és kitalálta, hogy mi lenne, ha én (is) kijárnék a dédszülőkhöz, hogy pátyolgassam őket.
Ez annyit jelent, hogy reggel mennem kellene 7-8 felé hozzájuk. Kisegíteni a 92 éves dédpapát az ágyból, de előtte átpelenkázni. Esetleg, ha van annyi ereje, akkor ráültetni a hordozható wc-re. Ha nincs, akkor pelekacsere (ami amúgy is szükséges, mert már 0-24-ig pelenkás sajnos) mindenképp.
Lemosdatni, megreggeliztetni, gyógyszert beadni, tornáztatni, egyéb dolgok.
Ha a papi kész, akkor jön a mami, aki még tud így - úgy mozogni és "szobatiszta" (bocs, hogy így írom).
Egyébként napi szinten jár ki ápolónő, de ő csak maximum 1 órát van ott.
Anyósom lassan 1,5 éve nyugdíjas. Mióta nyugdíjba vonult, azóta ápolja őket, de most jött ez a hatalmas ötlete, hogy én is vegyek részt ebbe.
Családi kapcsolatom csak annyi van velük, hogy a férjem nagyszülei. Szeretem őket (leginkább a papát), de én úgy gondolom, hogy ez nem az én dolgom lenne. Főleg nem mindennap.
Persze, szívesen bevásárolok, ilyesmi, de pelenkát cserélni, egyéb dolgokat megtenni nem igazán szeretnék.
A háziorvos már beutalta őket nyugdíjas otthonba, de sokan vannak előttük. Még úgy is, hogy a papi már sürgősségi ellátást igényel, mivel 0-24 órás ápolást igényel. Anyósom viszont (amit megértek azért) nem hajlandó odaköltözni hozzájuk (egyébként 10 percre laknak egymástól!).
válasza:(Jó, nem kell mindjárt leoltani a kártyázással, nem volt egyértelmű, mennyire van rossz állapotban, csak egy ötlet volt.)
Kérdező, megértelek azért, hogy nem tudod és akarod vállalni a napi mosdatást, pelenkázást, ebben tökéletesen igazad van. De ha lehetek őszinte veled, azért a legutóbbi hozzászólásodból kicsit az jön le, hogy inkább utálod, undorodsz tőle és legjobb esetben is szánakozol rajtuk, a szeretet és tisztelet minimális jelét sem adod. Kicsit mintha azt várnád, hogy haljanak már meg, mert csak nyűgöt jelentenek. Amúgy azt nem értem, hogy a férjed hol van ebben az egész történetben? Merthogy az ő nagyszülei.
válasza:A saját nagyszüleimmel sem tudtam volna megtenni, mert egyszerűen ilyen feladatokra nem vállalkozom. Nincs hozzá idegzetem és gyomrom.
De neked nem a nagyszüleid, anyósod, ha akarja, gondozza őket, neki inkább feladata, mint neked.
válasza: válasza:Hasonló helyzetben voltunk mi is, igaz, csak a papával. Anyósom ment hozzá naponta etetni, pelenkázni stb. Sokszor a férjem is ment segíteni, mert anyósom nem bírta egyedül megemelni.
Volt, hogy mentem férjemmel, leginkább azért, hogy lelkileg támogagassam. Átvállalni nem vállaltam át teljesen, mert a papa meg sem ismert, szerintem kiabált volna, ha én elkezdem vetkőztetni.
Egy-egy nap szerintem beleférne, de kisbabával más a helyzet. Az én kisfiam 4 hónapos, most biztos nem mennék a papához, mert nem tudnám a fiam hova tenni.
Hospise osztály? A végén férjem papája is oda került, ott gondoskodtak róla, mikor anyósom szabadsága elfogyott, és vissza kellett mennie dolgozni.
válasza: válasza:NEM!!!!!!!!
Anyósod 10 percre lakik tőlük és még téged akar gyerek mellett ugráltatni? Na ne!
Különben sem a te dolgot kimosni őket a szrból, már bocsánat, mégis mit képzel?
Szerintem az anyósod az a tipikus "nyújtod a kisujjad és letépi karod" típus, elmész egyszer 2x segíteni, aztán meg majd kitalálja, hogy ő már nem bírja meg mit tudom én és rád fogja lőcsölni az egészet.
Szépen koptasd le a zseniális ötletével együtt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!