Tegnap meghalt a nagymamám. Hogyan lehetünk ezen túl a legkönnyebben?

A gyász egy komoly lelki munka. Imádkozz érte, lelkéért, hogy hazataláljon a Teremtőjéhez.

Egy regényben volt, hogy az idős néni haldoklott, sírtak a hozzátartozók körülötte, de ő nyugtatgatta őket: de hát higgyétek el, elég volt.

Magához szólította az Úr.

Weöres írja, a halálról, kinyúl az életért egy kéz "no gyere tedd le"

[link]

A gyásznak fáziasi vannak, erre jó ha számítasz és a családtagok sem egyforma idő alatt teszik túl magukat. [link]

Amíg intézkedni kell: anyakönyv, temetés, rokonok-ismerősök értesítése, még egész jól telnek a napok, de amikor lemegy a temetés és utána ott marad az ember a meghalt ember hiányával, na ott kezdődik igazán a nagyon nehéz időszak, és azt szokták mondani, én nagyimnál is így volt, kb egy év kell hogy kicsit enyhüljön, mert egy év alatt lemegy az első névnap, szülinap, karácsony stb amit nélküle kell eltöltenetek. Nálunk még annyi "jó" volt a mama halálában hogy akkor előkerült egy halom fotó, nagyon sok, nagyon régi családi történet köztük sok nagyon szép, hangulatos. Illetve nagyon komoly családi titkok is kiderültek, ki kinek miért volt haragosa meg ilyenek.

Együttérzésem!

Ha szeretted, hiányozni fog, de távozása megváltoztathatatlan.

.

Ne süllyedj a gyászba, gondolj szeretettel azokra a szép dolgokra, amiket együtt éltetek át.

Ne a hiányára gondolj állandóan, hanem arra, milyen jó volt, milyen szerencsés vagy, hogy ő volt neked és neki te!

Ez egy folyamat, nem lehet sürgetni. Ha ilyen könnyen el lehet felejteni, nem is számított sokat.

Mellesleg szerintem addig nem vagyunk túl senki halálán, amíg azt képzeljük, hogy hall minket.