Ha egy idős ember várja már a halált, az önzőség?

Szerintem nem önzőség, én is így lennék vele, ha már semmit nem tudnék kezdeni magammal. Sok-sok évet élt, elfáradt, tudja jól, hogy rá már csak a halál vár.

Nem önzőség, ha neki így lenne a legjobb.

Tesz valamit a család, hogy a néni ne a halált várja?

Mivel vannak megkönnyítve a mindennapjai?

Mivel van enyhítve a magánya?

... és ha ebből mindenből családi összefogással ki is veszitek a részeteket, akkor is vannak az öregkorral járó mindennapos ilyen-olyan fájdalmak, az előre tervezhetetlenség, az erőtlenség, hogy mindenre valakit meg kell kérni, aki gyakorlatilag szívességet tesz.

Nehéz ezt megélnie egy olyan embernek, aki egész életében tevékeny volt, terveket szőtt és azokat önerőből megvalósította.

Az idős ember, - akárhogy csűrjük-csavarjuk - már teher a családnak, ha azok becsülettel akarnak vele szemben eljárni.

Elég csak annyi, hogy esetleg a legnagyobb hajtásban szabit kell kivenni, mert a mamát orvoshoz kell vinni.

Ilyen pedig előfordul.

Nemrég voltam kórházban és olyan szomorú volt látni, hogy fáradt arcú, erősen középkorú, vagy idősebb emberek támogattak, vonszoltak magukkal szinte múmiákat, mert a szülőnek nem volt olyan szerencséje, hogy időben elmehetett.

A család ne legyen önző (!) és tegye olyanná a nagyi életét, hogy ne a halált várja, ... eljön az magától is!

Igen, önzőség, mint az életben sok dolog, de ez nem baj. Joga van hozzá.

De ahhoz nincs, hogy sápítozzon, megkeserítve ezzel a szerettei napjait, szívét. Hányan vannak, akik élnének még, de nekik nem jut több idő ...

Köszönjük a hatos elmebeteg és Biblia ellenes jehovista propagandáját.

A hármas leírt mindent, amit én is szerettem volna. A család semmit sem tesz. Miért?? Hogy hogy ennyi gyerek és unoka mellett benn kell szenvednie a lakásban, miért nincs ott vele senki?

Nem a rozoga csontok és a fájó izületek szokták a legnagyobb gondot jelenteni, hanem az étvágytalanság, a nyelési-rágási nehézségek, az emésztési problémák, a cukorbetegség, a vesebetegség, az inkontinencia, a halláscsökkenés, a látáscsökkenés, a demencia...

Van persze időskori depresszió is, elmagányosodás, pláne a házastárs halála után, ez ellen tud valamit a család a szeretetével tenni. De egy 90 éves mami látását, hallását, vizelettartását, gondolkozását, stb. a legnagyobb családi törődés sem birja már helyreállitani.