Milyen ember lesz azokból, akik 18-20 évesen nem dolgoztak még soha (nem is akarnak) és otthon a szüleikkel csináltatnak meg mindent?

Érdekes, én 21 éves vagyok, és 20 éves koromtól dolgozom.

Elvárják, hogy adjak haza, ami érthető és adok is, a maradék (nem sokkal több) pénzt pedig félrerakom.

Nem kértem soha bulizásra és semmire pénzt, nem is jártam soha sehova ami pénzt igényelt volna, és soha nem is mertem volna kérni.

Mostmár magamnak finanszírozom a ruhákat, egyéb szükséges apróságokat, de próbálok ebben is spórolni, és alig veszek valami ruhát pár havonta, abból is az olcsóbbakat.

Szeretnék lassan elköltözni is, de teljesen ellene vannak, azt viszont elvárják, hogy adjak haza bőven és örüljek, hogy nem veszik el az összes fizetésem, ami nem sok egyáltalán.

18 évesen mégis mennyit kellett volna dolgozni? Oké, látom, ez egy "szidjuk a fiatalokat, akik nincsenek befogva a házimunkába" kérdés, de azért túlzásokba ne ess, kérdező. Én sem helyeslem, ha valaki nem csinál otthon semmit, de mivel nem az én lakásomban csinálja, semmi közöm hozzá.

Hidd el, te attól még nem fogsz Nobel-díjat kapni, mert az ilyen fiatalokkal ellentétben képes vagy rendet rakni a zoknis fiókodban.

Hát... Én most, 23 évesen kezdek el majd dolgozni, mert egyetem mellett nem tudtam, nagyon nehéz szakot választottam, napi 8-10 órában bent lenni, labor, plusz hetente zh meg beugrók csak az órákra, nyáron terepi meló és gyakorlatok, emellett nemcsak, hogy nekem nem lett volna időm dolgozni, de nem is adtak volna munkát úgy, hogy max csak 2-3 hetes munkaidőt tudtam volna garantálni egyhuzamban.

Nem hinném, hogy közben a szüleim nyakán ültem, az ösztöndíj lósz.rra nem elég, hiába voltam végig 4-5ös tanuló, anyagi támogatás elkél, mert inkább ez, mint a diákhitel, hogy még 40 éves koromban is azt nyögjem.

Itthon munka alig van, pénz meg még annyira sincs. Diplomával helyezkedjek el mekinél (már amelyiknék, mert az egyik helyen pl közölték, hogy túlképzett vagyok), vagy auchannál (jah, elnézést, 23 évesen nincs munkatapasztalatom a pénztárhoz, mekkora gáz már...), az egyetlen hely, ahol alkalmaztak volna egy lovarda, természetesen feketén, hogy napi munkaidőn túl, és jóval minimálbér alatt dolgozzak, hát ebből én nem kértem, mert kb ha az odajutáshoz szükséges buszbérletet megveszem, már mínuszban vagyok, hiába pénzt keresek elvileg.

Szóval igen, hiába güriztem már kb érettségi óta azon, hogy jól kereső munkám legyen, gyorsan végezzek az egyetemmel, kb b...hatom.

Nyárom államvizsgáztam, és mindjárt október, szóval hogy a kérdező szavaival fogalmazzak, én is olyan fiatal vagyok, aki már hónapok óta otthon döglik.

Viszont, most fordult a kocka, országhatáron kívül egy hét alatt találtam melót, úgyhogy az anyám nyakán ülés már csak három hétig tart, meglátjuk mire viszem a jó öreg Angliában.

Most visszaolvasva, lehet kicsit negatívnak hat a kommentem,de ez nem nektek szól, és provokatívnak sem szánom, azt is tudom, hogy nem feltétlen rám értetted, de szeretném megértetni veletek a kilátástalanságot, ami miatt most per pillanat én is a szüleimen élősködök. Nem láthattok bele a mostani otthon ülő 20on évesek lelki világába, lehet nem mondjuk pénztárosként képzelték el a jövőjuket, vagy nem mekiben, vagy nem semmi pénzért, és nem akarnak felébredni a szomorú valóságba, külföldre menni meg nem akarnak, mert félnek. Észbe kapnak majd, nem tudhatod, hogy az szülői otthonban vegetáló 40 évesek ezekből növik-e ki majd magukat, vagy nem.

Nocsak, 6os te is biológusként végeztél ? :D

Üdv a klubban! :D