Rengetegszer eszembe jut és sírok. Mit tegyek?

Nagyon szerettem a nagyapámat. Olyan igazi nagyapa volt, állandóan a kertben volt, szerelt és mindent megadott volna az unokáinak. De mikor 11 éves voltam, hirtelen halállal elment. Mikor megtudtam a halálhírét, kicsit sírtam. Utána a soha egy könnycsepp nem jött ki a szememem, méga temetésen sem, ami miatt nagyon bűntudatom van a mai napig. Én csak álltam ott, és azt gondoltam magamban, nem, ez egy vicc, mindjárt fel fog kelni, feláll és hazamegyünk, aztán mikor eltemették, kint ültem nagymamáméknál a kapuban, és vártam hogy hazajöjjön a délutáni kocsmázásból vagy a vasboltból, egyszerűen átszellemülten akkor és nem tudtam elhinni hogy ez most tényleg igaz. Most, 5 évvel később meg mintha kicseréltek volna. Elalvás előtt mindig eszembe jut és elkap a sírás, bebújok a paplan alá. Volt hogy vele álmodtam. Azt álmodtam hogy sétálok vele egy erdőben kézen fogva, és még kicsi voltam. Van hogy nap közben is eszembe jut egy, két emlék, például hogy úgy vitt oviba, hogy feltett a bicikli csomagtartójára és ölelnem kellett a derekát. Olyan jó puha volt a pulóvere. És nagyapa illatta volt. És ilyenkor is könnyek jönnek ki a szememből. Egy babonás rokon azt mondta, ez azért van mert ki kell hogy menjek hozzá a temetőbe. Ki is mentem, egyedül de persze nem jobb semmi. Tettem egy képet róla a pénztárcámba, hogy velem legyen.

Szerintetek ez normális? Hogy 5 évig szinte "nem érdekelt". De nyilván érdekelt, de ez most mitől, miért jöhetett elő? Hogyan gyűrjem ezt le? Eddig miért nem voltan ilyen?

16/l