Mi legyen vele? Hogyan lehetne rá hatni, vagy hagyjuk rá?

Nagynéném rákos. Már mindenére ráhúzodott a rák, mire elment orvoshoz. Most már ott tart, hogy nem eszik, csak pár falatot, nem iszik, csak pár kortyot, és azt is kihányja. 1 gyermeke van, ő ápolja, és amikor dolgozik, besegítek neki. Már nincs ereje kimenni a mosdóba sem, pelenkázni kell. A háziorvos megrendelte neki a betegszállítókat,hogy vigyék be a kórházba, mert már nem hatnak a fájdalomcsillapítók neki, hiába szedi be a tablettákat, hiába van rajta a legerősebb morfiumtapasz, nem használ már, embertelen fájdalmai vannak. Vénásan adnák neki a gyógyszereket, és 24 órás felügyeletet biztosítanának neki. Elutasította. Nem akarja. A lánya, és én is ki vagyunk már. Egyikünk sem akarja holtan találni. Mindketten azt szerettük volna, ha beleegyezik a kórházba. Erre azt mondja, hogy le akarjuk passzolni őt. Ez nem igaz. Csupán azt szeretnénk, hogy ne így érjen neki véget az élete. Jelenleg csupán fájdalmai vannak, semmi mása nincs. Segíteni szeretnénk neki, de nem tudunk. Már nincs neki sok hátra, csoda lesz, ha az ünnepeket megéri. Az orvos szerint, ha elutasítja a segítséget, nem éri meg a karácsonyt, de még a mikulást sem. Mivel a 0-val egyenlő az a tápanyag, és folyadék ami bekerül a szervezetébe, és a hányásokkal az is kiürül, ahhoz,hogy egy kicsit még velünk legyen, mindenképpen kellene neki egy kis folyadékpótlás. Hogyan lehetne rávenni őt? Vagy csak hagyjuk békén, hogy minden menjen a saját medrében, és engedjük el őt?