Soha semmi nem jó neki és nem fogok tudni neki megfelelni akármit csinálok. Mit tegyek ameddig nem tudok elköltözni?

Anyám elhagyott az új párja miatt pár éve. Apám meghalt.

Nagyszüleimmel élek jelenleg de legszívesebben ha tudnék már ma elköltöznék.

Anyám se tudott soha mamámnak megfelelni. Mindig csak a testvére volt az ő szemében a jó. És úgy érzem én is akármit érek el az életben soha nem fogok tudni “megfelelni” neki. Viszont elvárja, hogy mivel náluk élek neki mindenképp feleljek meg.

Az előző nevelő apám akármi volt vert minket anyámmal, anyámnak nem lett volna kötelező eltűrnie de ő büszkeségből nem szeretett volna mamámékhoz költözni ameddig más nincs. Így viszont éveken át akármi volt nevelőapám vert és folytogatott minket, majd sok év múltán sikerült elválnia tőle.

Anyámmal azóta sem vagyok jóban mert az új párját választotta helyettem, eldobott magától 18 éves korom előtt.

Van két szakmám, az érettségit most szeretném elkezdeni. Valamint dolgozni is el kell (és el szeretnék menni) mert befogatak és ezért kell nekik leadnom pénzt.

Mivel nem dolgozok még jelenleg nincs pénzem, ezért nem tudok elköltözni sajnos.

Nagypapámmal nincs is semmi gond, de mamám akárkivel beszél engem (és anyámat is általában) csak szidni tud, hogy én még mindig itt lakok, hogy semmire nem fogom soha vinni az életben.

Igaz a jogsit hónapokkal ez előtt elkezdtem és még nincs meg, de idén még meglesz.

Állandóan akármit csinálok a szememre veti, hogy semmit nem tudok, semmihez nem értek. Azért is mert senki nem foglalkozott eddig velem. Stb.

Olyan ember egyébként aki végtelenül negatív személyiség. Konkrétan leszívja az ember jó kedvét mert ha mellé kerülsz már mondja a negatív dolgait és sose marad mellette az ember jókedvű.

Tudom, hogy sokkal jobb ember is lehetnék, és szeretnék is az lenni. De nem érzem azt, hogy én tehetek arról, hogy jelenleg itt tartok most az életben.

Ha szóba kerül, hogy anyám az új barátját választotta helyettem, csak annyi rá a válasza, hogy mert biztos rosszul viselkedtem anyámmal és hogy megérdemeltem.

Akármit mesélek neki a terveimről képes a szemembe nevetni, hogy ne álmodozzak úgysem fogom tudni elérni, majd hiszi ha látja.

Állítólag szeret, de szerintem nem normális az amit csinál.

Elvárja hogy olyan legyek amilyennek ő elképzel, megsértődik ha nem mesélek neki semmit az életemről, de ha mesélek is akkor is csak kritizálni és kinevetni fog.

Nagyon nagyon bánt, hogy így áll hozzám. De sajnos nem tudok rajta változtatni. Ha meg akarom ezt vele beszélni úgy gondolja mindenben neki van igaza, és csak megsértődik.

Tudnátok tanácsot adni mit tegyek aeddig itt kell élnem (pár év) mert én így ezt már nem bírom...

Legszívesebben kb az összes rokonommal megszakítanám a kapcsolatot mert kb 3 ember van aki normális ebben a családban

19L