Ez valami hosszan tartó, több évtizedes betegség lehetett? Vagy sima rosszindulat?

Sziasztok!

Eddigi életemben azt hittem, hogy jóban vagyok a nagymamámmal. Sosem volt az az igaz unoka-nagyszülő kapcsolatunk, de hetente 1x látogattam, akkor örültünk egymásnak, jól elbeszélgettünk, főztünk együtt stb.

Amikor beteg lett, naponta mentem hozzá munka után és sokszor estig ott voltam nála, amikor anyu nem tudott menni valamiért, akkor egész nap volt hogy ott voltam.

A múlt héten elhunyt, és átmentem hozzá összeszedni a cuccait, kicsit rendet rakni, rendszerezni a papírjait, amik az ügyintézéshez kellenek majd.

A szekrényben a ruhák között találtam egy könyvet, amire az én nevem volt írva.

Dátumok voltak benne, egészen a gyerekkoromig visszavezetve, hogy én mikor nem mentem el hozzá, mikor ráztam le telefonon, mikor mondtam vagy csináltam olyat, ami neki nem tetszett.

Oldalak voltak teleírva rólam, amik másról sem szóltak, csak az én ócsárolásomról. Papámról (ő nagyon rég elhunyt) és anyuról, meg a mama testvéreiről semmi. Pedig utóbbiak sosem látogatták, sosem hívták.

Kerestem magamban a hibát egy darabig, aztán nem találtam olyan megbocsáthatatlan bűnt, ami miatt ezt érdemeltem volna. Leszámítva a vitákat (amik minden családban vannak) jó volt a viszonyunk. Legalábbis azt hittem.

Rá lehetne fogni az öregkorra, de sajnos nem, mert pl.25 évvel ezelőtt csak 50 körül volt, akkor még nem annyira jellemző az, hogy megkattan valaki.

Semmi nem tűnt fel, mindig mosolygott, sosem volt semmi baja (látszólag).

Közel a 4. X felé egy világ omlott össze bennem, eszerint a könyv szerint sosem bírt igazán. Nem értem milyen beteg lelkivilágú ember lehetett, hogy ilyeneket írkált fel magának (még egy naptárat is találtam, annak "csak" 2 éve kezdett neki, abban azt írta, hogy a szomszédok mit szóltak be).

Mindenesetre teljesen le vagyok döbbenve, hogy az én értelmes, világ életében kedves és mosolygós nagymamám megvezetett majd' 40 éven keresztül.

Járt már valaki hasonló cipőben? Ismertetek félre ennyire 1 embert?