Mennyire elítélendő, ha nem vagyok kíváncsi a testvéreim gyerekeire, amíg kamaszkorba nem lépnek?

#6

Ez is igaz.

Ha kamaszkorukig távolságot tartasz, és nem ismernek meg, akkor idegenként mi a fenét keresnének veled közös programon? Főleg abban a korukban, amikor már a haverokra vágynak inkább a család helyett? Addig nem tanulnak meg bízni benned, utána miért veled töltenék a szabadidejüket?

Ezekre válaszolj, aztán rájössz, hogy jogod van békén hagyni őket, de el sem várhatod, hogy utána imádjanak.

Kérdező,azt írod, hogy "mindig ott vannak, amikor meglátogatom őket".

Szerinted hol lennének a testvéreid gyerekei, ha nem a szüleiknél, az otthonukban?

Ha annyira zavarnak a gyerekek, találkozz a tesóiddal egy presszóban. De biztos lehetsz abban, hogy a gyerekek MINDIG elsőséget élveznek veled szemben és ez természetes!

"Mennyire elítélendő, ha nem vagyok kíváncsi a testvéreim gyerekeire, amíg kamaszkorba nem lépnek?"

Nem elítélendő, de ha kamaszkorba lépnek, akkor meg ők nem lesznek kíváncsiak rád, mivel nem igazán fognak kötődni hozzád érzelmileg, ha nem foglalkozol velük, amíg kicsik.

A kamaszkor arról szól, hogy lassan, fokozatosan a szülőkről is kezdenek leválni, önállósodni, a saját korosztályukkal "bandáznak" szívesebben.

Nyilván nem lehet erőltetni, hogy szeresd őket, játssz velük, amíg kicsik, ha ez nem jön neked szívből, de ha te most "nem vagy kíváncsi rájuk", azért ne nagyon lepjen meg, ha később ők sem igazán lesznek kíváncsiak rád.

Így voltam én az egyik unokatestvérem legnagyobb gyerekével. (Ő most 12, én 19 leszek pár hónap múlva). Kis korában nagyon nem bírtam. :D Pont annyi korkülönbség volt köztünk, hogy míg 9 éves nem lett, semmit se tudtam vele kezdeni. A kapcsolat most megvan kettőnk közt, hiába hogy kiskorában nem sokat foglalkoztam vele. (Nem ilyen elmenés xy helyre, pl valami családi összejövetelen egymással jövünk ki a legjobban.)

A strandos, koncertes, mozis dolgokról meg csak annyit, hogy ha most pl foglakozol is velük, se hinném, hogy nagyobb korukban mennének veled ilyen helyekre. Mikor 16 voltam a korban hozzám legközelebb levő unokatestvéremék mentek Németországba nyaralni. (A nagyobb testvér ott dolgozott a férjével, de kicsit korán teherbe eset. Mivel ott több támogatást kaptak, így ott maradtak a gyerek születése után jópád hónapot. Nagynéném arra az időre kiment segíteni. A család többi tagja eredetileg azért ment, hogy őt hazahozzák, de ha már úgyis ott van mindenki, akkor miért ne...) A lényeg, hogy anyám megkérdezett engem, hogy megkérdezze-e őket, hogy engem visznek-e, de én menet mondtam. Pedig nyaranta kiskoromban sokat voltam náluk. Az első menstruációm is náluk jött meg s ilyenek. :D

Így nem, nem elítélendő. S a későbbi terveidet se biztos, hogy nagyon befolyásolja.