Kompromisszumot kötnél, vagy vállalnád a konfliktust?

Hát nem "mónika-show stílusban" kell elmondani, hanem kulturált módon. És ne annak kelljen meghunyászkodni, aki normális, a hülyékre meg hagyjunk rá mindent és lapítsunk a béke érdekében. Pont ezért engedik meg maguknak ezeket, mert mindenki fülét farkát behúzva rájuk hagyja.

Nem mellesleg nem kell senkivel veszekedni. Annyi, hogy a feleségnek nem kell havonta odajárni és kész.

És véleményem szerint egy normális házasságban ez nem vita tárgya pláne nem hidegülnek el a felek, mert senki nincs össze nőve senkivel. Én se kérem a férjemet hogy járjon el velem XY-hoz havonta, különben "jajj mit fognak gondolni".

Egyébként de, tudom milyen ez, volt már dolgom undok rokonokkal a kapcsolatunk elején, soha senkinek nem hunyászkodtam meg. Nyilván nem álltam bele senkibe direktbe, de nem is tettettem, hogy ok minden. 3 lépés távolság.

Húga, nem húga, mit szeret benne?

Vagy te látod a lányt rosszul, irigykedve a pénzre és, hogy nem dolgozik?

Mutass tükröt neki. Legyél te is nagysasszony. Legyél te is lekezelő mint ő.

Én azt tanultam meg, pont az ilyenektől, hogy beléjük kell állni ahogy ők. Nem érsz semmit azzal, ha te kedvesen visszahúzódsz és jaj csak össze ne vesszünk ezért benyelem neki... Nekem így lett orrproblémám! Hogy magamba fojtottam mindent csak ne legyen vita meg semmi. Mai napig megmaradt... De amiatt lett az hét szentség. Szét alázták akkoriban mert hagytam magam, mert folyton mást néztem meg hogy szeressenek azért amilyen nem vagyok konkrétan.

Azóta én is megtanultam szurkapiszkálódani... Megjegyzéseket tenni. S a legszebb, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül. Velük szemben persze... Csak aki megérdemli.