Miért zavarja bizonyos rokonaimat, hogy adakozunk a párommal?

Miért?

Mert irigyek, illetve, miért nem nekik veszel valamit.

Ne beszéljetek róla, hogy adakoztok.

Ez dicséretes, szerintem, de mint a példád is mutatja, valakiknek szúrja a szemét

- Irigyek, hogy nem rájuk költitek.

- Lenéznek, mert azért teheted meg az állandó nagyobb összegű adakozást, mert pénzes krapekot fogtál ki.

- Lenéznek, mert nem magadra költöd, ők meg nem látnak át a saját kicsinyességükön, hogy miért is jó adakozni.

Nézd nekem is vannak ilyen ismerőseim, én annyi konzekvenciát szűrtem le ebből, hogy velük semmilyen altruista, mások számára jóérzésből adódó adakozásról NEM beszélek, akkor sem, ha tudom, hogy nekem jó néhány ilyen ismerősöm van, akinek mondjuk negyedévente akár 1000€ adományozástól se kerülne veszélybe a megélhetés, mégsem ad. Olyat is tudok, aki régen nehéz helyzetből jött, de felkapaszkodott arra a bizonyos uborkafára, ma pedig már a magyarok 90%-ához képest szuperluxusban él, de már elfelejtette, hogy honnan jött (egy erdélyi kis putriból). Ha csak megemlítem neki, hogy az évi 48.000 euróból (amit szégyenletesen, gyalázatosan kevésnek tart), nem gondolna-e segíteni ezen-azon (ismerek konkrét falubelit - nem magamat - akinek még egy hasonló állás is megváltás lenne),akkor kajánul odaböki, hogy X., Y., meg Z. neki sem segített, amikor kellett volna és nyom egy amolyan sátáni kacajt.

Az ilyeneknek semmit nem szabad mondani!

Én valószínűnek tartom, hogy szimplán csak rossz tapasztalatik vannak az adakozással. Nem tudom, hogy hány éves vagy, mennyire emlékszel a 80-as évekbeli adománygyűjtésekre. Akkoriban virágzott ez fel Magyarországon, gyakorlatilag mindenre is csináltak egy adománygyűjtést, amit újságban, rádióban, tévében, utcán is reklámoztak. Ezzel csak az volt a baj, hogy úgy 5 év után kiderült (bár a legtöbb esetben ezt sikeresen eltusolták, főleg ha a benne érintett érdekelt embereknek kellő hatalmuk volt), hogy a 80% kamu volt. Ezeknél egy fillért sem kapott soha egy rászoruló sem. Akik megtapasztalták ezt, azok nem igazán szeretnek azóta sem adakozni. Illetve nem is kellett személyes élménynek lennie, elég volt, ha csak sokat hallottak róla ismerőseiktől. Mostanába hiába jobb jelentősen az arány, sokan még mindig tartanak tőle.

Illetve vannak, akik egyszerűen nem tartják jónak az klasszikus adománygyűjtések. Mint például az én testvéremék. Ők úgy gondolják, hogy például egy rákos kisgyereknek tök felesleges segíteni, mert ha már olyan fiatalon rákos és sikerül is meggyógyítani, akkor se lesz sok az életéből vissza, mert hamarosan újra rákos lesz. Ezt a tapasztalatot személyesen szerezték meg, régebben több rákos gyereknek is segítettek, nem csak anyagilag, és aki ki is gyógyult belőle 3-5 éven belül újra rákos lett. Emiatt ők azt mondják, hogy ennek semmi értelme, az emberiséget egy féligmeddig beteg gyerek létezése nem viszi előre. Így ők kizárólag olyanokat segítenek, akiknek az élete számíthat is majd világszinten. Idén például egy indiai srác egyetemi oktatását fizették ki előre 4 félévre (itt tanul nálunk az egyik egyetemen). Tehát ők a legtöbb adománygyűjtést elítélik, feleslegesnek tarják, mert az egyéni érdekeket sokkal jelentéktelenebbnek gondolják, mint az emberiségéét. Ez is válasz lehet a kérdésre (bár valószínűleg a szüleidnél nem ez a helyzet, mert ha így gondolkodnának, akkor arról azért neked is tudnod kellene, elmondták volna már).