Folyton kritizáló rokonok, akiknek sehogy sem lehet megfelelni, mert mindig mindenbe belekötnek. Ismerős? Hogy kezelitek?

Nálunk van jó pár... (Direkt nem írok rokoni titulust, mert nem ez a lényeg, van közeli, meg kevésbé közeli is.)

Az egyik senkit nem bír elviselni maga körül. Ha együtt töltünk valamennyi időt az egyik nyaralóban (ami társasház), akkor abba is beleköt, hogy ne engedjük meg annyira a csapot, ha iszunk, mert zavarhatja a szomszédot a víz áramlása a csőben (közben persze a felettünk lévő hajnali 4-kor kopogós cipőben trappol). Beleköt abba, hogy túl későn fekszem le, beleköt abba, hogy túl későn vagy éppen korán kelek fel, akkor is, ha lapos kúszásban vagyok, a szomszédok, meg csodálkoznak, hogy én meg ott vagyok, beleköt abba, ha TV-t nézek (amúgy normál hangerőn), mert zavarhatja a szomszédot stb. A másik rögtön a tanulmányi eredményemről faggat, miután megtudja, hogy a lehető legjobb, akkor faggat tovább a kapcsolataimról, jön a "Miért nincs még barátnőd? Neked is aktuális lenne már.", aztán jön a külsőm, "Miért hosszabb a hajad? Menj el fodrászhoz!", "Miért vágattál ennyit?", "Miért van rajtad kockás ing? Mi egy szál atlétában megsülünk.", "Miért hordasz magaddal kabalát? Azt nem a kisgyerekeknek adnak?". Aztán van amaz, aki meg a fiatalságom kihasználva néha felnőttként, néha gyerekként hivatkozik rá, annak függvényében, hogy melyik kézenfekvőbb a kellemetlen szituáció előidézéséhez. "Mindjárt felnőtt vagy, ideje lenne megtanulnod kezelni a mindennapi gondokat!", "Még gyerek vagy, nem tudom miért akarsz itt felnőtteset játszani.". Stb.

Nálatok is vannak ilyen rokonok? Hogyan kezelitek? Ismerős?