Megbocsájtanál egy rosszindulatú és kiállhatatlan személyiségű rokonodnak minden szemétséget csak azért mert nagyon beteg lett?

Nyilván ha úgy döntesz, hogy segítesz neki, akkor sem kell a teljes ellátását megoldanod egyedül. Gyerek mellett ez nem fér bele, és a saját család az első.

De heti egy látogatás, időnként egy telefonbeszélgetés, vagy egy bevásárlás olyasmi, ami gyerek mellett is belefér.

Én tennék egy próbát, felhívnám vagy megszólítanám az utcán. Ha bunkón elutasít, akkor csináljon, amit akar, nem foglalkoznék vele. Ha elfogadja a segítséget, akkor csakis annyit vállalnék be, amennyi nekem belefér.

Ahogy többen is írták, lehet, hogy egy ilyen betegségnek "köszönhetően" átértékeli az életét, más színben látja az eddigi viselkedését és megváltozik. Ha meg nem, akkor nem kell segíteni.

"Megbocsájtanál egy rosszindulatú és kiállhatatlan személyiségű rokonodnak minden szemétséget csak azért mert nagyon beteg lett?"

Igyekeznék.

Le lehet pontozni, nem segítenék neki. Az ismerősök söprögessenek csak a saját portájuk előtt.

Nekem van ilyen rokonom. SOHA le sem sz*rta a családot, ha véletlenül kegyeskedett valami családi ünnepi meghívást elfogadni, akkor is csak tudálékoskodott. Már senki nem áll szóba vele. Ő még "csak" öregszik és teljesen egyedül maradt, dolgozni meg soha nem dolgozott. Szóval számítok rá, hogy egyszer majd felbukkan, hogy szívhassa a vérem újra, de már előre tisztáztam magamban, hogy nem fogok besétálni az utcájába, mert nem érdemli meg.