Eszem azt mondja jó döntést hoztam de valami mégse hagy nyugodni?

2-3 hete történt egy nagyobb perpatvar köztem és a nagynéném között ami főleg az én hibám természetesen amit elismerek de ő is sokat adott bele. Azóta kerülöm ha jön látogatni, volt hogy néha nem szólt és csak a csöngőre lettünk figyelmesek de én gyorsan összekaptam magam és sétáltam kicsit a ház körül, megvártam míg elmegy ami nem volt sok idő. Azóta mondjuk ő se keres engem, nem is hív mint előtte szóval mindketten így haragban vagyunk egymással. Korábban se kedvteltem igazán, főleg azért, mert bármi tervemet vagy ötletemet elmondtam neki az összesre negatívumot mondott, lekezelő hangnemben, mondhattam bármit végül nekem esett rosszul, ő meg azt csinálja amit szeret és én nem szólok be neki még ha ő is elmondja a dolgait pedig egy csomó mindenben nem értek vele egyett mégse akarok bunkónak tűnni. Korábban is már terveztem megszakítani vele a kapcsolatom, de nem tudtam mivel mindig jött látogatni, voltak terveink stb...valamennyire a családhoz tartozik pedig külön él és úgy szól bele az életünkbe hogy nem kéne. Bármikor ha jött látogatni a nagy vita előtt, én állandóan stresszben voltam, féltem kb mikor lesz újabb vitatkozás neki mert ahogy a családom él sosem tetszik neki és mindig talált valamit amin balhézik. Mióta hanyagolom, azóta sokkal nyugodtabb vagyok, bár néha stresszelek mert nem tudni mikor jön de ezt félre téve tényleg jobb lelki állapotom van azóta, nem mondtam el neki már a terveimet így csak azoknak mondom akik legalább értékelik is, ezelőtt csak vele tudtam úgymond társalogni de rájöttem vannak rajta kívül mások is. Viszont kicsit hiányzik, mert előtte sokat mentünk ide oda, programok meg minden de ezekre is csak azért mentem legtöbbször mert nem mertem nemet mondani, féltem hogy emiatt ő érzi rosszul magát de én jobban szeretek itton lenni, de néha néha 1-2 program jöhet viszont vele túl sokszor voltt és emiatt nem szerettem őket. A vitában amúgy megvert (felnőtt fejjel nem sokat hatott még csak fájni se fájt, de azóta konkrétan újra előjött a félelem ami kiskoromban volt ha megütött és nem hittem hogy újra előjön, most egy ideig nem láttam de ha látnám is paráznék nehogy üssön ismét)... amit elég régen tett, olyanokat mondott a vitában hogy nem hittem a fülemnek. Itthon a családban van 1 tag aki szintén hasonló csúnyaságokat vágott hozzám és ő néha csinálja csak, de az eléggé letaglóz...A nagynénémmel úgy döntöttem megszűntetem a kapcsolatom véglegesen, de a családdal is szereném de ezt még nem tudom hogy lépjem meg ha velük lakom. Albérletre nem hiszem hogy lenne elég pénzem, sajátra meg max 30 év múlva...de szobában gondolkotam de nem tudom máshogy hogy viszonyulnék, max 1 lakótársat képzelnék el ilyesmi lehet? Na ez mellékes, mit gondoltok jól döntöttem ez ügyben vagy még meg lehet szépíteni a dolgot? Amint megoldódik a vita kiváltó (hamarosan) oka azt szerintem akkor fog újra szóba állni velem de én utána se érzem hogy kéne beszélnem vele, kicsit képmutatónak érzem, vagy mi a jó szó erre, korábban mindig mellettem volt, segített erre egy kicsit nagyobb hiba történt és mint egy dacoló nem szól, nem érdeklődök irántam...és ha vége ennek a hibának utána újra örülne nekem?...A vitát direkt nem akarom leírni, anonimitás végett de semmi sötét piszkos dolog csak személyes kicsit és nem akarok felismerhető lenni ha érthető.**