Másnak is nyűg (volt), amikor olyan felmenők, rokonok sírját kell(ett) meglátogatni a családdal, akiket mi magunk már nem ismertünk életünkben?

Sose jártunk sehova, a temetőkbe is csak a közeli hozzátartozókhoz. Ilyen fax tudja hanyadik dédszülőhöz már nem, oda az idősebb családtagok mentek, mivel nekik volt velük élő kapcsolatuk.

Azért nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az emberek döntő többsége sosem találkozik a dédszüleivel, vagy csak nagyon gyerekként és nem emlékszik rájuk, de sokszor már a nagyszülők is kiesnek.

Persze ilyenkor kb. lebénul az egész város, mert mindenki a temetőkben lebzsel, noha egész évben leszarták a dolgot. Tavalyelőtt vettem észre, hogy a nagyfater melletti sírra lebaxtak egy minősíthetetlenül ízléstelen szívecskés giccset, ami még Valentin napon is ciki lenne. Egy évvel később ugyanúgy ott volt érintetlenül. Gondolom a hátuk közepére sem kívánták a temetői kiruccanást, de hát menni kell, mert mit fog szólni a falu. Elég nagy képmutatásnak érzem ezt a novemberi temetőbe járkálást. Aki akar az év közben is kimegy és rendben tartja. Aki meg nem, az lefedeti egy betontömbbel.

Nekem nyűg volt, és utáltam. (Amúgy hasonló volt 4-es hozzászólóhoz).

A kötelező jellege volt az, ami megutáltatta velem az egész mindenszenteki/halottaknapi járkálást. Anyám nem csinált belőle semmi pátoszt, de az apám az nagyon. 100 kilométeren belül 5 temetőben jártunk egy délután, bőr alá bújós, nyirkos hidegben. Konkrétan még apám dédnagyszülei sírjához is mentünk, (én már apám nagyszüleit sem ismertem). Apámnak sem sok emléke lehetett már a dédnagyszüleivel, de ha annyira be volt indulva, ehhez nem kellett volna az akkor kamasz gyerekeit (tesómat és engem is) odacincálni. Ha most visszagondolok, olyan rokon nem is volt a temetőben, akit ismertem, mert az én nagyszüleim még éltek, a dédnagyszüleim meghaltak, de én utána születtem.

Azért sem szerettem, mert nálunk eleve a hangulat sem volt jó, a szüleim sem szóltak szinte egymáshoz az egész eltöltött idő alatt, tehát nálunk semmiképpen nem volt hangulata sem a temetőjárkálásnak. (Hülye szülő így tud megutáltatni valamit, hogy kötelezővé teszi.)