Külföldön élők: miután elköltöztetek, hogy változtak meg a családi kapcsolataitok?

Ugyan nem külföldre költöztem, de az ország másik végébe.

Hát igencsak megváltoztak a viszonyok. Pl Anyuék vendégként kezelnek, ha hazalátogatok. Rossz néven veszik, ha csak úgy jàrok- kelek a házban, esetleg kinyitom a hűtőajtót vagy a szekrényt. Rám szól olyankor, hogy neki szóljak, ha szeretnék valamit.

A szobámba apukám beköltözött, szóval az màr nem az én szobám.

Elég kellemetlen, hogy màr nem érezhetem magam otthon, ahol 23 éves koromig laktam.

Ha van valamilyen családi összejövetel sem vagyunk màr meghívva. Pl nálunk az a szokás, hogy összegyűlik a csalàd a nagyszülőknél karácsonykor, húsvétkor, stb. De nekünk sosem szólnak. Úgy vannak vele, hogy ilyen messziről úgy sem megyünk.

Sőt, amikor covid volt és mentünk volna látogatni a nagymamát, akkor mondta, hogy ne menjünk, mert oda visszük a betegséget.

En is orszagon belul koltoztem messzire, de hasonlo lehet ez egy kulfoldi verzioval.

Ritkultak a baratokkal valo kapcsolattartasok, mintha a tavolsaggal kicsit leertekelodtem volna (bar ez meg egy jo szuro arra, hogy ki is az igazi..)

A szulok/csalad eleinte mindenrol erdeklodtek, majd hozzaszoktak, mar nem aggodtak igy szinten ritkult a kontakt, de csak egy egeszsegesebb szintre csokkent le.

Viszont koltozes otletekor nalam anyukam probalt buntudatot kelteni. Illetve mai napig felig vicceskedve kapok celzasokat, hogy “azert itt mennyi mindened kezenfekvobb lenne… a csalad is kozelebb lenne… nem kellene annyit koltened..”.

Ugraltatas probalkozast nem kaptam szerencsere (nem mintha mukodott volna..).

Külföldre költöztem. 3. Éve.

Eléggé megváltoztak a viszonyok.

Családom: próbál folyton lelkiismeret furdalást kelteni bennem.

Amit nem értek, mert mi a szrert nyomorogjak Magyarországon, amikor a diplomammal szrra keresem magam, ráadásul olyan szakemberhiany van, hogy én diktalok a munkaltatonak?! Ráadásul segítem a családomat... Van aki felfogta, de van aki nem érti meg. De azt hagyom is a francba, nem éri meg. Csak stressz.

A barátok nagy része lekopott. Ami igazából már nem annyira zavar, mert az élet ilyen.

A mentalitasom nyilván sokat változott az itteni életvitel miatt. Én eléggé jól integralodtam, lassan helyikent tekintek magamra , de a helyiek is rám stb, sokszor meglepodok, hogy Magyarországon hogyan viselkednek az emberek, milyenek a körülmények.

Nagyon könnyen hozzászokik az ember a jolethez, azokhoz dolgokhoz, amik flottul mennek, a jó kiszolgalashoz, ezért minden magyar latogatasom során egy kicsit furcsa minden. Sokszor érzek valamiféle hiányt Pl a magyar ugyfelkezelessel, szolgaltatasokkal kapcsolatban és akkor ne is beszéljünk az infrastrukturális szempontokrol, varoskeprol stb.

A barátaim elkoptak, mert "nincs időm" hetente találkozni velük, a családomban van, aki totál vendégként kezel, van, akinél meg ugyanolyan, mintha ott laknék, kapok kulcsot, járok-kelek, azt eszem amit és amikor szeretnék, stb.

A beszélgetések ritkultak, de ez nem feltétlen baj.