Hogyan kezelitek azt a helyzetet, ha a családban feszültség van abból, ha pl az egyik testvér sokkal jómódúbb, mint a másik?

Szegény megkeseredett.

Ha segítesz nekik (anyagilag), akkor a fejetekre nőnek. Ha nem, te leszel a sz@r élete okozója.

Mi 12 éve ezt toljuk. Már tojok rájuk, nem érdekel ki, mit mond.

A sógorom jött elő egyszer azzal, hogy ő gondolkodott, és arra jutott, hogy a férjem (az öccse) legalább kétszer annyit kereshet, mint ő, és mivel testvérek, úgy lenne a tisztességes, ha a fizetése 25%-át minden hónapban elutalná neki, mert így ugyanannyit keresnének. Azt hittük, hogy viccből mondja, de nem. A férjem persze nemet mondott. Erről ugyan letett a sógor, de minden évben előjön valamivel, hogy mit kéne neki vennünk. A legmeredekebb egy sokszázezres MacBook Air volt, merthogy arról milyen sokat tudna dolgozni, és végre megszűnne ez az igazságtalanság kettejük között...

Mi megtanultunk nemet mondani. Ha adunk pénzt / drága ajándékokat, csak olaj a tűzre. A másik frusztrációját meg el kell engedni, nekünk nincs ezzel dolgunk, nem mi tudjuk megoldani.

Ez általános irigység.

Hívd meg hátha eljön, nálunk is ez a helyzet. Én voltam egészen idei évig a jó módú, még most is :). Ő kiment külföldre és többet keres, de nekem van házam meg jó kocsim, neki is van most már jóval drágább kocsija. Ő egyből a látszatra dolgozik kompenzálásként. Majd kiderül javul e a kapcsolatunk.

Én az unoka tesómmal voltam hasonló helyzetbe hogy minket felneveltek a szüleink normális körülmények között! Ő neki a szülei meg sanyarú sorsot szántak neki!

És mikor nem tetszett neki valami részegen jött csengetgetni, és kikelt magából hogy nekem könnyű mert felneveltek rendesen, meg menjek inni vele, ha azt mondtam nem megyek akkor jött a "mi van szégyellsz?" meg hasonló dolgok!

A te tesód is szimplán irigy hogy jobb sorsotok van! De az nem a ti hibátok!

Èn úgy kezelem, hogy nem tartom a kapcsolatot. Nem az èn hibám, hogy rossz döntèseket hozott.

Pènzelni, magamhoz költöztetni meg nem akarom. (Mindig itt lyukadtunk ki, ha próbáltam volna beszèlgetni vele)

Nálunk az a mánia, hogy apánk csak nekem segít, engem eltart a férjem, neki nem adatott meg a tanulás (van egy csomó szakmája, csak értéktelenek plusz lusta is, tehát nem hajlandó több pénzért picit megerőltetni magát, mert “sérve van”, “krónikus bélgyulladás” kínozza, “új fajta ismeretlen allergia” jött elő nála stb.)

Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy bmeg én is munka mellett csináltam meg levelezőn a diplomàt, terhesen kezdtem el. A férjem iszonyat sokat tanult, küzdött hogy megszerezze a diplomáját és a tapasztalatot, jó hogy jól keres…

Amikor megvettük a házat meg a kocsit (szalon autót vettünk újonnan) na az kiverte a biztosítékot, mert persze szerinte ezt is apánk vette nekem.

A férjem testvére ugyanez, szerinte őt nem szeretik a szülei, ő semmit nem ér, a férjemnek kötelessége lenne neki is adni a pénzünkből, ja és miért adtuk el a lakást, amikor neki kellett volna adnunk, miért adtuk el az előző autót, amikor az őt illeti?!

Kész idegrázás, ha nem muszáj nem is válaszolunk egyiküknek se, keresni meg nyilván nem keressük őket.

Ne rajtunk verjék el a port a saját lustaságuk és ostobaságuk miatt.