A szegény család nem lehet boldog soha?

inkább legyen büdös az armani ingem, és kimosom a miele mosógépemmel, mint összeizzadjak egy tescos polót és kézzel kellene kimosnom!

meg jobban szeretek klimás autóval járni, mint a klimás combino előnyeit élvezni a reggeli csúcsban.

Bár mi extrém szegények voltunk, de nem, én nem voltam boldog. Volt hogy egész hétvégén nem ettünk semmit, hétfőn reggel kiloptam az osztálytársaim táskájából a szendvicsüket. Télen hajnali 6ra mentünk suliba és bent is maradtunk zárásig, mert otthon nem volt fűttés.

Anyu leült tanulni, beszélgetni velünk, mondott mesét, de ez nagyon kevés, ha közben fázol és korog a gyomrod :-(

Minden embernek vannak erzelmei, ez lehet a szomorusag, vagy az orom,

de olyan, hogy allando boldog elet nem letezik a valosagban, de nem is az anyagi helyzettol lesz fuggo!

A komoly nélkülözés rányomja a bélyegét az ember hangulatára, nem kellemes, mondjuk ha nincs mit enni, vagy ha elárverezik a házat a fejünk fölül. De ha nem szélsőséges példákat veszünk, ha úgy vagy szegény, hogy azért az alap dolgokat meg tudod venni: van hol laknod, van mit enned, mivel fűtened, tisztálkodnod, van mit felvenned, még ha duris, vagy kínai is a ruháid többsége, akkor igenis lehetsz boldog.

Tudom, mert ment már viszonylag jól is a szekerünk, meg rosszul is, úgyhogy tapasztalatból beszélek.

mi nem vagyunk különösen szegények, épp csak annyira, hogy 8 éve nem voltunk nyaralni, a szüleim nem tudnak szabadságot kivenni, apa napi 14 órát dolgozik egyedül, és van, hogy kb semmit nem keres (részletekbe ne menjünk bele). hárman vagyunk testvérek, nincs külön szobám, húgaimmal vagyok együtt. most érettségiztem le. állandóan szomorúnak látom a szüleimet azért, mert nem tudnak anyagilag támogatni. nem kaptam tőlük semmit se a ballagásomra, se az érettségimre, mert egyszerűen nincs miből. más gyerek 100ezret kapott a szüleitől, jogsira pénzt, autót, utazást, stb. ők a tanulmányaimat sem tudják majd finanszírozni.

ennek ellenére én boldog vagyok. látom a szemükben, mennyire megtennének értünk (gyermekeikért) mindent, és ami tőlük telik, azt meg is teszik. jó kapcsolatban vagyok a húgaimmal, összetartó a család, kihozom magamból a maximumot, jól teljesítek, boldog párkapcsolatban élek.

18/L

Mi sem vagyunk gazdagok, bár a számláinkat azért még tudjuk fizetni, úgyhogy azért panaszra sincs okunk. De például nem tudunk elmenni nyaralni, sokszor a hónap végén már a kaján is spórolni kell, ritkán tudunk elmenni szórakozni, ruhát, cipőt csak akkor veszünk, amikor kell, akkor is csak olcsóbbakat, stb. Ennek ellenére úgy érzem, alapjában boldog életem van: Van egy csodálatos párom, fantasztikus, összetartó, szerető családom, egy igaz barátom, nem éhezünk, nem vagyunk hajléktalanok, azért amire nagyon kell, mindig jut.

Másfelől elnézem egy ismerősömet, akinek szuper állása van, szinte bármit megvehet magának amit akar, viszont a kapcsolata romokban, az állítólagos barátai lenézik, kibeszélik, magányos, nem találja a helyét a világban. Neki hiába van meg mindene anyagilag, mégsem boldog.

Úgyhogy merem állítani, hogy bizonyos határokon belül nem ez számít.

a szegénység relatív. függ attól, h mit szoktál meg korábban, és milyen környezetben mozogsz.

ha mondjuk az osztálytársaid minden nyáron 1 hónapot nyaralnak valami egzotikus szigeten te meg max a Balatonon, attól még érezheted magad csórónak. közben mások meg örülnek ha a parkba le tudnak menni sétálni.

mi pl. nem számítottunk extrém szegénynek, de sokszor annak éreztem magam, csak mert nem kaptam olyan drága dolgokat mint a környezetemben egyesek.

aztán felnőttem és megtanultam jobban értékelni a nem pénzért kapható dolgokat.

nem törvényszerű, hogy a gazdag boldog, a csóró boldogtalan.

ha megtanulod kihozni a lehetőségeidből maximumot, akkor lehet nagyon boldog.

egy szegényebb fiatal körbejárhatja stoppal Európát, míg a gazdag csak beül a kocsiba és megy, de a kalandfaktor közel sem ugyanaz :)