"Ha nincs testvéred/szüleid és párod sem, egyedül maradsz a világban". Csak én nem értek ezzel egyet?

Felnőtt korban a kapcsolatok kialakítása már az egyénen múlik szerintem. Testvér vagy van vagy nincs (ha van, akkor vagy jó a viszony vagy nem), a szülők sajnos elhunynak egy idő után.

Erről a családról beszélek elsősorban.

Testvér esetén szokták mondani, hogy "nélküle nincs kire számítani felnőttkorban". Ezzel nem értek egyet. Stabil barátságokra, párkapcsolatra lehet számítani, ha kialakít ilyet az ember.

Illetve párkapcsolat esetén sem tartom egészségesnek, amikor az ember belezárkózik a kapcsolatba és ha neadjisten szakítás/válás történik, akkor "egyedül marad, mint a kisujjam". Ismét képbe jön az, hogy miért kell a családra limitálni a szilárd, stabil emberi kapcsolatokat? Miért nem mutathat ez túl a családon?

Azzal sem értek egyet, hogy a családdal bármikor fel lehet venni a fonalat. Ha a rokonságban/családban az ember nem jön ki valakivel, akkor a "vér szava" édeskevés, az már kényszerhelyzetnek hangzik.

Fonalat meg jó baráttal is fel lehet venni, nekem is van olyan barátom, akivel elkeveredtünk középiskola után egymástól és 15 évvel később találkoztunk, ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Stabil családi hátterem van. Testvérem nincs, de a tág családdal (pl unokatesók) tartjuk a kapcsolatot, testvéri a viszony. Emellett a baráti köröm is nagyon stabil, bármiben számíthatunk egymásra.

Tehát nem azért mondom a véleményemet, mert rossz családi hátterem lenne, sőt.

De mellette a barátaim is fontosak, én is nekik (volt, hogy valaki lakhatási problémával felhívott, megoldottuk, hogy a másfél szobás lakásban is itt tudjon lakni), bárki bármikor jöhet (jó, sokat segít, ha itthon is vagyunk :)). Mi is simán átmehetünk bárkihez, bármikor. Nálunk oda-vissza működik az átjáróház, még a hűtőbe is szabad bejárása van a barátoknak, nincs kínálgatás. VAgy kérnek, vagy felállnak és kiszolgálják magukat a konyhában.

Egy-két embernek kulcsa is van a lakásunkhoz. Volt olyan, hogy kaptam SMS-t, hogy "bocs, itt voltam a környéken és nagyon kellett pisilni, feljöttem, ha már itt voltam megetettem a halaitokat is, nézhetek kicsit tévét, ha már itt vagyok?". Ezekből nincs gond. Nekünk is van kulcsunk másokhoz. Egyik barátunk környékén volt egy céges buli, fáradt voltam, hideg volt este, felhívtam, hogy alhatnék-e nála, nincs erőm hazáig elmenni. Semmi gond nem volt, férjemnek küldtem egy sms-t, hogy hol vagyok, nem loptak el, reggel megreggeliztünk, aztán hazajöttem. De ő is aludt már a srácnál hasonló okból, akkor nekem jött az sms, hogy ott marad éjszakára, majd reggel érkezik.

A bizalommal mi sem élünk vissza és a barátaink sem.

Nyaraláskor is gyakori, hogy beköltözik valaki hozzánk félig-meddig állatokat-növényeket ellátni. Feltöltjük neki a hűtőt, aztán nyugodtan indulunk el.

A férjemmel is nagyon jó a kapcsolatunk, de szerintem mindketten megkattannánk, ha egymáson kívül nem lenne más emberi kapcsolatunk.

Innen nézve ezért furcsa nekem, amikor sokan bezárják a kört ott, hogy család és másban nem bíznak meg, nem barátkoznak, nem engednek közel mást magukhoz (nem szexuális értelemben, mielőtt valaki kiforgatná).