Jogosan haragszik rám ennyire a családom? Nem akatam rosszat senkinek, most mégis én vagyok a rossz.

A nővéremék kislánya 14 hónapos múlt. Nem túl gyakran találkozunk, de amikor a legutóbb együtt töltöttünk egy délutánt, nekem feltűnt, hogy a kicsi mintha le lenne maradva bizonyos dolgokban. 10 hónaposan még nehezére esett az ülés, forgott, de csak az egyik irányba stb. Egy kicsit furcsának találtam és rákérdeztem, hogy csak nincs vele valami baj, mire a tesóm szabályosan elkezdett velem ordítani, hogy miért mondok neki ilyeneket, a gyerekek különbözően fejlődnek, ne akarja h*lyét csinálni a gyerekéből. Másnap a sógorom felhívott és megkérdezte, hogy komolyan mondtam-e amit mondtam és én azt mondtam neki, hogy igen. Végül ő vitte el a kicsit orvoshoz a nővérem tiltakozása ellenére. Kiderült, hogy bizony csúnyán le van maradva és leginkább a tesóm hibája, hogy ez csak most derült ki. Kirobbant nálunk egy olyan veszekedés, hogy a tesóm végül hazaköltözött a szüleinkhez, a kicsi pedig az apjával és annak szüleivel maradt. Úgy néz ki, hogy el is fognak válni. A szüleim és a nővérem engem okolnak mindenért, mert "Miért kell nekem mindenbe beleütni az orromat?"

Tudom, hogy ennél sokkal jobban is elsülhetett volna a dolog, de úgy érzem, hogy ezért elsősorban nem engem terhel a felelősség.