Mit csináljak, ha nekem panaszkodni kezd egy rokon, hogy fáj valamije?

9esnek igaza van. ha neked fáj valamid neki tuti jobban fáj

tapasztalatom szerint az panaszkodik legkevesebbet akinek tényleg nagyon fáj, legagalábbis az én családomban ìgy van

Mondd meg neki EGYSZER, hogy nagyon sajnálod, hogy fáj a háta, és egyúttal megkéred, hogy tovább már ne panaszkodjon neked, mert egyrészt nem vagy orvos, márészt nem dolgod a panaszait hallgatni, mert nem vagy az anya sem, és mert a folytonos panaszkodás lehúzza a hallgató lelkierejét és megmérgezi.

Ha nem veszi a lapot, akkor legközelebb, amikor elkezd panaszkodni, fogod magad és szó nélkül távozol. Éppen azért, mert a nagyanyád, tudnia kellene, hogy nem szabad sem egy gyereket, sem egy tinédzsert terhelni mások lelki mocskaival és ezzel megmérgezni idejekorán a lelkét.

Sajnáljuk, hogy megvénült, de ne legyen irigy a fiatalságra: ő is volt fiatal. (És egy fiatalnak is fájhat a háta, pláne, ha sok lelki terhet kap a vénektől.)

Valószínűleg mert ez az érzés kitölti a napját, mert folyamatosan szenved tőle. Azt hiszik sokan hogy ha kommentálják a környezetnek akkor valamiért jobb lesz hogy sokan tudnak a fájdalmukról.

Nem is várnak rá igazán választ.

Lehet hogy válaszoltad már neki hogy igen tudom hogy fáj, mert ma már mondtad. Bár lehet hogy ezen esetleg megbántódik. Azt pedig gondolom nem szeretnéd.

Akár reagálhatsz rá úgy is hogy megkérdezed kedvesen hogy: kihívd -e az orvost egy nagy lidokain injekcióval?

Ekkora garandáltan meg is gyógyítottad a nagyid, mert el fog múlni a hátfájása.

Vagy ajánlj neki csontkovács kezelést! Akkor is gyors helyben javulást fogsz tapasztalni.

Kérdezd meg, mit mondott az orvos. Ajánld föl, hogy megmasszírozod (csontritkulásosokkal vigyázz!).

Mutass némi együttérzést, aztán próbáld elterelni a témát.

És hidd el, tényleg vannak állapotok, amik krónikus fájdalommal járnak, és az orvos valóban nem tud segíteni.

7/17- Gondolkodj már el azon hogy miket írsz.

Azért,mert te tabusítasz és a fejedet a homokba dugod,másnak nem kell azt tennie.Vagy te is öregként majd azt várod el hogy folyton nyavalygásodat mindenki mosolyogva hallgassa végig amikor 100X elmondtad neki.Azon se csodálkoznék,ha már most ilyen lennél.Az ilyen ember közelében senki se szívesen megy.Én is leszek öreg,de már most megtanultam azt hogy nem panaszkodunk.

Nekem speciel momentán elegem van abból hogy folyton panaszkodnak az emberek.Nem szeretem,mert lelkileg lehúz a dolog.Az én nagymamám is ezt csinálja.Sajnálom,és szeretem őt,adtam neki tanácsot,de hiába,még azt is felajánlottam hogy komolyabb kivizsgálásra is elviszem,vissza utasította a dolgot.Ergó amit tudtam megtettem érte úgy érzem.Kis milliószor,meghallgattam a folytonos panaszkodását.Nem hagyta hogy segítsek.Elegem lett.Most már ott tartok hogy nem is szívesen megyek hozzá,mert másról se tud beszélni,és teljesen meg van savanyodva.

Ülj le vele és beszélj vele őszintén hogy,nem szívesen hallgatod a panaszkodását és inkább meséljen v.mi másról.Én elszoktam neki terelni a figyelmét hogy, meséljen a régi időkről a gyerekkoráról és ez eddig bevált.