Miért erőltetik az evést, ha egyszer nem vagyok éhes?

Nálunk is ez van. Akkor boldogak, ha két pofára eszik az ember.

Rossz szokás, miszerint akkor törődnek megfelelően a gyerekkel/vendéggel, ha az jóllakottan távozik az asztaltól.

Azt kell mondani, hogy fogyózol, azzal nem tudnak mit kezdeni :)

Nálam ez a fogyózás dolog bejött, mert akkor leszálltak rólam.

Mivel minden kövér embernek van olyan pont az életében, hogy elkezd fogyózni, csak aztán a kitartás miatt abba marad, ezért nem mernek "keresztbe tenni", nehogy rájuk fogjam, h miattuk nem sikerült.

Persze a mama mindig sírdogál, hogy olyan jó alakom van, kár tovább fogynom (persze egy dekát se változott a súlyom 2 éve), én meg mindig mondom, hogy jól akarom magam érezni a bőrömben és ennyi még nem elég :)

Na, ezt velem is próbálták - egyél, miért ennyit szedsz, miért ezt, még-még-még, stb. -, amire úgy reagáltam, hogy letettem a kést-villát és megköszöntem az ebédet. Kb. három falattal ettem a másodikból, éhes is voltam még, de nem érdekelt. Ők meg csak néztek, hogy mi a bajom.

Mondom, elment az étvágyam. Ezt még párszor eljátszottuk, de azóta nem piszkálnak.

Kicsit dedós módszer, ám megérte. Hiába mondtam nekik, hogy a kenyér-krumpli-rizs ilyesmiktől fáj a gyomrom, és inkább eszek húst meg zöldséget, nem értik. Mindig krumpli-rizs... és furán néznek, ha nem szedek, csak zöld köretet.

Pedig elmagyaráztam nekik, hogy az orvosom is azt mondta, ha nem esik jól, ne egyem. Turbózzam fel a zöldségeket (tartár, magvak...), hogy kalóriásak legyenek, de nem kell krumplit ilyesmit ennem, ha rossz utána, de istennek sem fogták fel.

Párom egyből megértette, mert látta rajtam, néha mennyire szenvedek, így ő eszik krumplisat, én meg csinálok mellé zöldet. És a közérzetemnek is jót tett, vidám vagyok, nem álmosodok el evés után (ha többet eszek sem), gyorsabban megéhezek...

Amúgy csak féltenek, vagy nem hajlandóak elfogadni, hogy te máshogy étkeznél.