Akiket egyáltalán nem fogadott el a férje/felesége családja azoknak hosszútávon hogy alakult az életük?

Most látom azt is kérdezted mióta vagyunk együtt, már 28 éve.

A férjem családja nem fogadott el. A lányunk születése után (2 éves múlt) a férjem nem ment többet. Azóta rózsaszín tejszínhab az életünk, nincsenek viták, konfliktusok. 6 éve vagyunk együtt, 4 éve házasok. 40/N

Kérdező, jól be kell sértődtetni őket ha nem hagyják abba akkor zaklatásért jelenteni...

Láthatod, minden családban másképpen alakul a helyzet, attól függően milyen személyiségűek az emberek, egy dolog mindenütt azonos,nagyon sérülhetnek a házastársak, de a nagyszülőtársak is, hiszen a nagypapa is megissza a levét annak, ha a felesége áskálódó, ő sem láthatja az unokát, azt elvárni, hogy a feleségétől elváljon a fia családja érdekében, szívtelenség; vagy éppen a férj is sérülhet, mert hiába áll a feleség mellett, és nem látja a szüleit, azért amikor nem is sejti a felesége, akkor ő gondolhat a szüleire, és fájhat neki. Természetesen néhány évig ez homok alatt maradhat, de egyszer csak kitör belőle, valamilyen kisebb összezördülés alkalmával, mikor az ember nem is számít már rá!Hosszú távon rendszeresen látogattuk a szülőket,hogy legyen annak a gyermeknek 4 nagyszülője is, és láthassák egymást. Természetesen egyáltalán nem fogadott el a férjem családja, annak ellenére, hogy az én szüleim elfogadták a páromat úgy is, hogy már elvált volt egy fiú gyermekével. A látogatások alkalmával rendszeresen szurkálgattak, kötözködtek, míg egy alkalommal ezt már olyan szinten csinálták, hogy felálltam és eljöttem a lányommal. A párom nem érti a mai napig sem, hogy miért nem tartjuk a kapcsolatot a lányommal együtt a szüleivel. A lányom most 28 éves, amikor ez történt akkor volt 18 éves, és azt mondta, hogy ő érezte mindig, és neki is rosszul esett, hogy bántanak engem a papáék, miért tűrtem eddig, ő haragszik rájuk, mert felnőtt fejjel már másképpen éli meg. A férjemmel a szeretet és tisztelet megmaradt egymás iránt, de az a bizalmas, egymásért mindent kapcsolat megszűnt. 10 évig látogatta egyedül a szüleit, míg egyszer csak hosszú szenvedés után meghalt az édesapja. Most a tiszteletünket lerójuk az apósom előtt, ott leszünk a búcsúztatón, de hogy a jövőben milyen lesz az anyósommal a kapcsolatom, nem tudom. A párom hazaköltözött az édesanyjához, mert nagyon megviselte apósom halála, és most hazajár amikor tud, de fél, hogy valami őrültséget követ el az édesanyja bánatában! Én most ezt megértem, de azért fáj!