Akiket egyáltalán nem fogadott el a férje/felesége családja azoknak hosszútávon hogy alakult az életük?

Nálunk úgy néz ki, anyós győzött :( 8 éve vagyunk együtt, a férjem sosem állt mellém, én nyeltem,hallgattam. Nemrég durván visszaszóltam (betelt a pohár), azóta én vagyok a szemét anyósom és a férjem szemében is.

Azt hiszem,nincs mire várnom,válnom kell.Egy gyermekünk van.

Mi nagyon messzire koltoztunk, masik orszagba. Emiatt is, meg masmiatt is.

A ferjemnek nagyon nehez gyerekkora volt az anyjaval, az tette be a kaput, amikor jarni kezdtunk, es engem is furt.

Azota nem beszelunk vele. Evente egyszer vagy ketszer ir a ferjemnek Facebook-on, hogy boldog szulinapot, es nagyon sajnal mindent, nem lehetne-e meging anya-fia viszony. Altalaban megbeszeljuk, de a ferjemnek nem hianyzik ez, nem valaszol. Azt hiszem most karacsonykor az anyja mar nem is kuldott uzenetet.

Mondjuk nalunk nincsen gyerek.

jelenleg elidegenedésnél tart

(mivel csak a párom tart velük kontaktot, így jóformán semmit nem tudok róluk, és a páromról se, hogy velük it csinál, mit beszélgetnek, így olyan, mintha a páromnak lenne egy külön élete ami nem tartozik hozzám, amihez hozzá sem tudok szólni, ha mondana is bármit róla)

Egyébként nem tudom...

Az a helyzet, hogy ha az anyukájára emlékeztet, igenis fedezek fel benne hasonló rossz tulajdonságokat. Ezt meg hadd ne szeressem benne.. :(