Hogy kezeljem az unokaöcsém "szemtelenségeit"?

Nagyon jó a kapcsolatom az unokaöcsémmel, aki még csak 6 éves.

Igazából sosem volt vele gondom, nagyon eleven gyerek volt mindig is, de rám hallgatott, és lényegében most is hallgat rám, jól elvagyunk, de vannak dolgok amikor már szemtelenkedik, annyira,hogy zavar.

Csak 21 éves vagyok, így gyerekem nincs, kistestvérem sem volt, sosem kerültem még gyerekekkel kapcsolatba az unokaöcsémen kívül, de ő meg mint írtam hallgat rám, úgyhogy semmi nehézséget sem éreztem akkor amikor vele kellett lennem.

Viszont mostanában nekem kell érte mennem az óvodába, mert a sógorom, és a nővérem is sokat dolgozik, de korábban is voltak napok amikor nekem kellett érte mennem, ez természetes számomra.

A baj,hogy fél Pestet át kell szelni, mert a sógorom a munkahelyéhez közel íratta őt óvodába, csak mikor ő külföldre megy, akkor nincs aki hazahozza. (a nővérem viszi, csak ő rendszerint este 8-ig dolgozik, így nekem kell elhoznom)

Mostanában rendszeresen kritizálja a vezetésem, hogy nem úgy megyek mint az apja.Nekem csak 1 éve van jogosítványom, ilyen téren kevés az önbizalmam, és zavar,hogy egy kisgyerek is kritizál.

Az a baj,hogy a sógorom mindig siet, így ő gyorsan megy, ők átszelik Pestet dugóban is maximum 1 óra alatt, nekem ez van,hogy 2 óra is.Igaz, én nem előzök ki mindenkit a buszsávból, nem tekergek a többi autós között jobbra-balra, és nem megyek 120-al a városban akkor sem ha a forgalom azt engedné.

Az unokaöcsém meg ezt nagyon élvezi,hogy apa versenyzik, apa mindig legyőzi a többi autóst, apa így megy, úgy megy.

Ha egy másik autós "szemtelenkedik" velem szemben, akkor az unokaöcsém fogja az arcát, olyanokat mond,hogy de béna vagy, és így tovább.

De ezen kívül az autómat is kritizálja, hogy nincs benne TV, hogy milyen lassú, hogy milyen béna a hangja, és így tovább.

Nem mondom,hogy el van kényeztetve, mert nekik más életük van, és az önmagában nem elkényeztetés, hogy ahhoz van szokva.Gyerekként meg talán nem fogja fel,hogy milyen különbségek vannak emberek között, hogy nekem miért olyan az autóm mint amilyen.Nem gondolom,hogy lenézve, vagy,hogy direkt rosszindulatból mondaná ezeket, de azért nem is vagyok teljesen naiv, és gondolom,hogy ezt jobban megérthetné.

Inkább azt gondolom,hogy feszegeti a határaim, és én ezt nem tudom kezelni, mert nem értek a gyerekekhez ilyen szinten.

Próbáltam már, kedvesen,csúnyán, szépen, érthetően, de csak nem hagyja abba.

Arra is gondoltam,hogy a sógoromnak szólnék, mert neki egy csúnya nézés, és az unokaöcsém úgy vágja magát vigyázzba mint annak a rendje.

Csak attól még nem tanulom meg én kezelni a problémát.

Milyen tanácsokat tudnátok adni, ti,hogy reagálnátok ezekre a beszólásokra?