Miért ilyen erőszakosak babalátogatás kérdésben, ha utána úgysem jönnek szinte sosem?

Hála Istennek, hogy engem a nagymamám az első pillanattól a karjaiban tarthatott! Az első napokban csak ő fürdetett, ő tanította meg anyukámat, hogy hogyan kell, egy pillanatra sem voltam eltiltva tőle.

Az szerintem is a legnagyobb bunkóság, ha valaki egy ismeretlennel állít be, de szerintem a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nagymamák és nagypapák ne csak meglátogathassák a babát és öt percig láthassák, hanem a karjaikba is vehessék, dajkálhassák (persze nem betegen, nem koszos ruhában, nem kézmosás nélkül, stb.). A fenti példából is látszik, hogy hogy járnak, akik már itt, a kezdet kezdetén lehetetlenné teszik, hogy a nagyszülők és az unoka között szoros viszony alakulhasson ki. Szerintem meg is érdemlik - csak az a szomorú, hogy nem csak saját magukkal tolnak ki (hogy nem lesz majd kire hagyni a gyereket, stb.), hanem a nagyszülőkkel meg a saját gyerekükkel is.