Nagyon aggódok az unokahúgom miatt, mit tehetnék érte én?

Kérlek, ne adjátok azt a tanácsot, hogy semmit, nem az én dolgom. Az unokahúgom, akit szeretek, és aggódok érte. Segítenék, de nem tudom, hogy.

Ő nyolc éves. Sérült gyerek, az anyja egyedül neveli a nővéreivel, illetve már egy férfi is él ott, de a nevelésben nem vesz részt, és igazán sosem voltak fontosak a gyerekek az anyjuknak.

A kislány nem kommunikál szinte senkivel. Mindig egyedül van begubózva, egy szót sem lehet kihúzni belőle. A legegyszerűbb mondatot bántásnak veszi, sírva fakad. Férfi neműekkel abszolút nincs el, kortól függetlenül nem viseli el őket. El se tudja képzelni, hogy neki férje, fia legyen. Szerinte ha valaki férfi, egyenlő avval, hogy rossz.

Most a nagyszüleinknél nyaral, mivel az anyja dolgozik, hétvégén is, eddig egyedül volt, de levitte oda. Sosem hívja fel, a kislány naphosszat nézi a telefont és sír, hogy az anyja nem hívta fel. Szólt az ottani családom, nagyszüleim az anjának, hogy mi a helyzet, azt felele, bírja ki aug. végéig, vesz neki babát, stb. Kérdezte, bántották-e, amire a kislány igenlően felelt. Nos, ebben 100%-ig biztos vagyok, hogy senki sem bántotta, hoszen hozzá se mernek szólni lassan, mert mindent a szívére vesz.

Az anyja nem viszi haza, a problémájáról nem vesz tudomást, elintézi annyival, hogy ő ilyen. Hogy a nagyanyám miért nem viszi haza....nem elég egyenes és bátor, hogy kiossza a nénémet, ez az igazság.

Úgy sajnáloma kislányt, és ha a körülményeim adottak lennének hozzá, idepakolnám a szünet többi részére, de ezt nem tudom megtenni.

Mit lehet tenni? A néném két nagyobb gyereke már elég rossz útra tért, nem élnek valami dicséretre méltó életet. Olyan kár a kislányért, de ki lehetne megoldás, ha az anyja nem partner? Apja sem, ő alkoholista.