Kinek van igaza? Mennyire függ össze a barátság és a barátokkal találkozás a családdal?

De ha te a családias verzió mellett vagy Kérdező, akkor végülis nem mondott rosszat a feleséged! Nem üti a kettő egymást! Csináljátok olyat! Hivjátok meg őket ilyen családi napra. Ha nem működik a dolog, többet nem szerveztek olyat. Ha igen, akkor jó dolog lehet.

Én nekem pl. egy szál darab barátnőm sincs 27 évesen évek óta és aki velem egykorú lenne, nem akar barátkozni velem, mert annak már meg van a köre és én nem kellek. Szomorú is vagyok, hogy senkim sincs olyan, de ennyi év alatt meg is szoktam. De rossz. És a férjemnek szoktam mondani, hogy ha olyan programot akarnak csinálni, akkor én is szeretnék menni, mert most itt ülök egymagam itthon, nagy büdös senkim sincs itt rajta kívül... Családom is messze lakik. Neki 20 kmre sem laknak a szülők, meg neki ugye a barátai is mind ide valósi. Én költöztem el hozzájuk (első körben náluk laktunk), bár az igaz, hogy akkor már otthon sem maradt igazi barátnőm. Egy csaj volt, akivel nem sűrűn találkoztam. Szerintem nem olyan nagy dolog, ha én is ott vagyok. Nem korlátozom le szerintem. Amúgy meg találkozott ő nélkülem is a haverokkal, mielőtt azt hinné valaki, hogy mindig ott vagyok a nyomában. Én azért vagyok pipa a "haverokra", mert járós korszakban mindig én voltam az utolsó a napjában. Még a haver is beelőzött akinèl nagyon sokszor ott volt a férjem akkoriban. S sokszor "elfelejtette" az időt. Egy idő után be is sokalltam és megkapta a magáét, hogy vagy változtat ezen, mert én nem leszek utolsó örökké. Nem 1-2 eset, rendszeresen ezt játszotta velem. Úgyhogy én akkor elkönyveltem, hogy a haver az az én szempontomból nem egy pozitív dolog. Akkoriban nagyon megvolt ijedve 23 évesen, úristen mi lesz ha nem lesznek neki a haverok. Ezért sem akart elköltözni. Végül nem ezen okból én költöztem, mert felénk munkahelyileg elég szegényes a megye.

A nagy haverja amikor barátnője lett, érdekes leszarta egy idő után. Nyilván én is annak a híve vagyok, hogy ne a haver legyen az első ha van párunk, de azért ennyire sem kellett volna nekik leszarniuk, hogy meg sem hívnak azok után... mert az esküvőjükre nem hívtak meg minket. S ez a barát volt akkor fontosabb nálam!

Én azt mondom, azért bizonyos kor után nem olyan a barátság sem. Miért kellene mindig elszigelten találkozni, hogy a párunk véletlenül sem legyen ott. Legyen ilyen is, meg olyan is. Én is tudni akartam milyenek a barátai. Abból azért sok mindent leszűrni.

Nem teljesen értem, hogy a rokonok hogy jönnek a baráti eseményekhez, sem azt, hogy lenne automatikusan barát valaki csak azért, mert az unokatestvéred vagy a nagybátyád felesége. Ez még nem közös jellem, érdeklődés,

így ez nem is lehet barátság, csak ha véletlen átfedés adódik, de az ritka.

A néhány barátodat és a testvéredet nem tudom, és nem is akarom értelmezni, mert ez az eltiltásosdi meg akadékoskodásosdi olyna kellemetlenül nevetésges. Azok gondolkodnak így, akik azon a kamasz-szinten léteznek, hogy nehogymá' ne menjek el a haverokkal, oszt' a haverok nehogymá' ne érjenek annyit vagy többet, mint a 'zasszony ...

Igazság szerint, ha egy kapcsolat igazi, akkor a baráti körökön sincs vita, ahogy semmi máson. ha vita van, akkor az egy tünete annak, mennyire eltérő személyiségek és mennyire másként gondolkodnak a világ dolgairól. Az esetben viszont a kapcsolat nem igazi.