Vajon hogy lehet megmondani felnőtt embereknek, hogy amit csinálnak, nagyon nem jó, és mostanra teljesen elveszítették az önkontrollt?

Hű, azért úgy látom, van itt jó néhány frusztrált ember, de sebaj, ha ettől jobban érzitek magatokat, csak bátran, ne rejtsetek semmit véka alá.

Azt még mindig nem tudom, mitől megy le kutyába az a nő a férfiak előtt, akit zavar, ha más nők módszeresen gyötörnek mindenkit maguk körül, legyen az nő vagy férfi, esetleg gyerek, de ebbe nem is mennék bele mélyebben. Akkor most egy-két konkrét példa, bár ezt szerettem volna elkerülni...

Pl. unokahúgom nem az első családi bulit szervezi, ami nem először telik el azzal, hogy az anyja folyamatosan parancsolgat neki, és alázza mindenki előtt. A lány már megszokta, hogy nem szólhat vissza, de legutóbb már látszott az arcán, hogy nagyon meg van bántva. Az anyja számonkérte rajta, hogy mégis mi baja, ott mindenki előtt. Ő próbálta elmondani, nem sok sikerrel. Rajtam kívül senki nem állt mellé. Ahogy kinyitottam a számat, az anyja közölte: Te hallgass!, majd összepakolt és távozott. A bulit azonnal agyonvágta, unkahúgom meg fél éjjel sírt. Szerintem soha többet nem rendez bulit a családnak.

Más.

Terhesen nagyon rosszul voltam, és nagyon zavart a cigifüst. Ezt mindenki tudta, tiszteletben is tartotta. Nagynénéméknél voltunk, ő fogta a cigijét, hogy kimegy dohányozni, mire anyám: Csak nem fogsz kimenni a saját lakásodból cigizni, mert ez itt hisztériázik? Menjen ki ő, ha zavarja. (Jelzem, egy szót nem szóltam, nemhogy hisztiztem volna.)

Elég lesz, vagy mondjam még?