Mit kezdjek párom családjával, tönkretesznek idegileg, a közös gyerekünk ilyen körülmények között nőjön fel?

Kicsit hosszú a történet, elnézést ezért.

Adott egy 125 éves ház, 3 különálló lakrésszel, bejárattal, egyikben az egyik nagybácsi, a másikat a bátyja csak irodának használja pár napot délelőtt, a harmadikban mi. Párom gyerekkora óta itt lakik, ő volt az egyetlen is aki bármit felújított a lakáson, de mivel ilyen régi nagyon rossz állapotban van. Anno az anyja, bátyja és annak felesége is itt élt, de teljesen le van lakva. Most párom, én és a 7 hónapos kisfiúnk lakik az egyik részben.

A probléma onnan indult, hogy mióta ideköltöztem azóta sokat költöttünk a házra. Felújítottunk két szobát, köztük a babaszobát, az egyik nagy szobát, ami meg kell hogy mondjam úgy nézett ki, mintha atombomba robbant volna fel. A falak penészesek, a szennyvízhálózat a végét járja, az ablakok a házzal egyidősek, mondanom sem kell mennyire tartják a meleget és milyen állapotban van, van ahol ki is van törve, a szőnyegek undorítóak voltak. A fürdő bűzlik a rossz csövek miatt, minden vízköves, a mosdó ááá, hagyjuk és hasonlók. Minden évben újítunk egy lakrészt, most a fürdőt. Mióta együtt vagyunk párommal, főleg mióta megvan a picink azóta nagyon sok minden ki lett cserélve.

Na, innentől kezdve támadnak.

Támadnak azért, mert költünk ilyenre, és én vagyok a számító nőszemély, aki rábeszéli a párját hogy költse a pénzét ezekre. Ezt még az anyja mondta. Erre kikeltem magamból és mondtam, hogy "a fiad és én is élhető házban akarunk élni, olyan otthonban amit nem kell szégyellni, olyan helyen ahol nem az utcát fűtjük, ahol nem esik ránk a vakolat, ahol nem leszünk tüdőbetegek a penészes, vízes falak miatt. Kérdem, ilyen körülmények között nőjön fel a gyerekem?? Ne féljetek, nem viszem a vagyonotokat ebből, nem azért csinálom ezt. Hogy fogadná majd a barátait is a fiam. Mi sem tudunk barátokat áthívni, családtagjaimat invitálni, mert szégyellem. Nem éhezünk, van ennivaló, alapdolgok." A tesója is kivan miattunk, hogy ilyenekkel foglalkozunk és mind kritizál minket, én vagyok a rossz aki rábeszéli a szeretett rokonukat, hogy felújítson egy szörnyű állapotban lévő házat. Közben ők, beleértve az anyját azok akik ugyanolyan körülmények között élnek mint amilyen itt azelőtt volt, pedig anyagilag megtehetné ő is, hogy költsön a lakására. A nagybácsinál ha nagy ritkán vagyok elkezdek tüsszögni, annyi a por, a pókok már egy teljes kolóniát alkotnak.

Ő az, aki meg azzal jön mindig, hogy majd mi lesz ha jönnek a rokonok és akarják a jussukat stb. Egyrészről senkit nem érdekel ez a ház, másrészről minden tulajdonos hozzájárulása kellene ahhoz, hogy el lehessen adni, de akkor nehogy már ne lehessen semmit sem csinálni a házban. Sajnos nincs máshova mennünk, én szegény vidéki családból származom, páromnak meg nincs annyi pénze hogy itt vegyen egy lakást.